Clarissa

Amikor egy megmondóember azt javasolja Rónai Egonnak, hogy jobban tenné, ha fejbe lőné magát, ezzel párhuzamban halálos fenyegetéseket kap és Nagy Attila Tibor fejét is be akarják verni egy kalapáccsal, mert megfogalmaz egy kritikát, az arra mutat rá, hogy vannak olyanok, akiknél a realitás és a gyűlölet teljesen összemosódott a digitalizált világgal és gátlástalanul átlépik azt a bizonyos határt, amiről most már hónapok óta pofázunk. Ez a határ pedig olyan vékony jég, hogy elég hozzá egyetlen szó vagy löket és sajnos manifesztálódhat az interneten kívüli világban is. Akkor fussunk neki érthetően:  egy újságíró, riporter, médiamunkás feladata az, hogy kérdez, vagyis műsort, tartalmat gyárt, szerkeszt amennyiben van rá lehetősége, és ha ez az aktuális Miniszterelnök személyével kapcsolatban történik, akkor az egy kézenfekvő lehetőség.  Ez egy szakma.  Az más kérdés, hogy ki milyen színvonalon gyakorolja, de ez most nem ennek az írásnak a tárgya. Ugyanez igaz egy szakértőre...

 Nem értek a focihoz. Ezt előre leszögezném, mielőtt ismét megtámadna egy csapat nagyon dühös szurkoló. Korábban volt erre példa, pedig ott is elmondtam, hogy kizárólag PR szempontból vizsgáltam egy sztárfocista elhiteltelenedését a közéletben, de aztán fel lettem világosítva sportrajongó ismerőseim által, hogy darázsfészekbe nyúltam. Akkor volt, aki a halálomat kívánta, de remélhetőleg ezúttal átmegy majd a lényeg. Szóval megakadt a szemem egy focis oldal posztján, ami az alábbi képet osztotta meg Szoboszlai Dominikról.  Szeretem a férfi divatot is, néha megnézem, nyugtázom, hogy hm...ez jó, végre egy jól öltözött fickó, vagy merészebb összeállítás stb. Ebben nincs semmi különös, de aztán megláttam, hogy több száz komment volt alatta és némelyik elég indulatos. Na mondom, ez már érdekel, így belevetettem magam a magyar internetes népi fórum egyik visszatérő témájába:  Tud még focizni Szoboszlai vagy már nem, esetleg soha nem is tudott és egyáltalán meg egyébként is meg h...

 A napokban a francia és a világsajtó azzal volt elfoglalva, hogy néhány fickó betört a Louvre-ba és felbecsülhetetlen értékű műkincseket vittek el. A rablás módszere, valamint az eltűnt tárgyak katalogizálása után azonnal beindult az emberek fantáziája, és valóban egy Hercule Poirot ügyet megszégyenítő történet van kibontakozóban.  A mai napon egy olyan felvétel lett nyilvánosságra hozva, amelyen az látható, hogy a tettesek egy emelőkosaras daruval ereszkednek lefelé az emeletről. Ezt a falat nem figyelte belső kamera, szemtanúk vették fel telefonnal. Korábban a Louvre igazgatója elismerte, hogy a múzeum kamerarendszere és biztonsági intézkedései elavultak, ők pedig ezúttal kudarcot vallottak. Az úriember be is nyújtotta a lemondását, de a kulturális miniszter nem fogadta el. Való igaz, hogy a vezető már a kinevezésekor jelezte a biztonsági hiányosságokat, de érdemi változás azóta sem történt.  Ki a valódi felelős?  Franciaországban élő ismerőseim szerint valószínűl...

 Ez a film csak most készülhetett el.  A kritikusok egy része lehúzta, a másik fele pedig dicsérte a bátorságáért. Mindenképpen ajánlott megnézni, mert tulajdonképpen összefoglalja az elmúlt évek ideológiai ámokfutását, miközben valamelyest rávilágít a társadalmi károkra is. Bár még így is a felszínt kapargatja, és valószínűleg a következő évek vagy évtizedek fogják megmutatni a rombolás valódi károsultjait, a történet ettől és a hibáitól függetlenül több szempontból is fontos mondanivalóval bír. Először is visszatért a gyökerekhez, ahol minden elkezdődött; az egyetemi világhoz, a safe space és a társadalmi viták tantermeihez, oda, ahonnan a woke útjára indult. Kényes terep ez, ma már világosan látszik, hiszen ebben a közösségben minden túlteng a hormonoktól, az identitás keresés bizonytalanságától és az ambícióktól. Vagyis kiváló helyszín a káoszteremtéshez. Hőseink diákok, modernkori önjelölt gondolkodók a filozófia tanszékről, vagy mai gúnynevén, a muciológia szakról. Ők a...

Greta Thunberg egy termék, amit a korábban zenei menedzserként és producerként működő apukája (Svante Thunberg) hozott létre az egyik uralkodó narratíva hullámaira felülve. A kislány egy aktivista "Britney", hogy mennyiben saját az, amit cselekszik, az kérdőjeles, de biztos, hogy erősen sugallják neki az irányt. Annyi különbség talán van közte és Spears között, hogy utóbbi soha senkinek nem ártott, és nem próbálta veszélybe sodorni a követőit. Viszont mindketten valahol a saját szüleik, illetve a mögöttük, mellettük álló üzleti, ez esetben politikai érdekek áldozatai.  Ez a gázai hajókázás egyszerűen egy káros jelenség további torzítása, ami nem csupán felesleges veszélyeztetés és Darwin-díjas küldetés volt, hanem az üzenet is kuka.  A jóemberkedés új szintje, amikor nagyobb problémát generál, mint ami alapból is van, és ebbe belehúz rengeteg másik embert is, köztük azt a különleges katonai egységet, amelynek éppen jobb dolga is akadt volna, mint barmokat menteni a tengeren....

 J.K Rowling neve egybeforrt a kultúrharccal az elmúlt években. Azon kevesek egyike, akit nem tudott elsöpörni a cancel culture és aki folyamatosan tükröt tart az álfeminizmusnak. Többször próbálták eltűntetni, kigolyózni a saját franchise-ából, ám itt is megmutatkozik Hollywood képmutatása, hiszen ez részben azért nem sikerült, mert az írónő munkásságában és a varázsvilágban még mindig nagyon sok pénz van. Persze próbálkozások voltak a törlésére, de minél jobban támadták, Rowling Asszony annál inkább megvadult és beintett. Közben a könyveladásai kilőttek az égig, neki estek celebek, majd most van, aki békülne, de Rowling nem felejt, ahogy én sem.  Mai napig nem fér a fejembe, hogy juthattunk idáig. Egyszerűen nem értem, hogy egy progresszív írónő miként válhatott közellenséggé. A gender mozgalmak és a woke előtti években Ő volt az, aki a rajongói spekulációkra reagálva végül hivatalosan is megerősítette, hogy a Varázsló Világ leghatalmasabb és legtiszteletreméltóbb tagja mel...