J.K Rowling neve egybeforrt a kultúrharccal az elmúlt években. Azon kevesek egyike, akit nem tudott elsöpörni a cancel culture és aki folyamatosan tükröt tart az álfeminizmusnak.
Többször próbálták eltűntetni, kigolyózni a saját franchise-ából, ám itt is megmutatkozik Hollywood képmutatása, hiszen ez részben azért nem sikerült, mert az írónő munkásságában és a varázsvilágban még mindig nagyon sok pénz van. Persze próbálkozások voltak a törlésére, de minél jobban támadták, Rowling Asszony annál inkább megvadult és beintett. Közben a könyveladásai kilőttek az égig, neki estek celebek, majd most van, aki békülne, de Rowling nem felejt, ahogy én sem.
Mai napig nem fér a fejembe, hogy juthattunk idáig. Egyszerűen nem értem, hogy egy progresszív írónő miként válhatott közellenséggé.
A gender mozgalmak és a woke előtti években Ő volt az, aki a rajongói spekulációkra reagálva végül hivatalosan is megerősítette, hogy a Varázsló Világ leghatalmasabb és legtiszteletreméltóbb tagja meleg. Albus Dumbledore diszkréten sejtetett szerelmi élete kissé kiverte a biztosítékot, és akkoriban pont emiatt kapott negatív hangokat az írónő, miközben valójában ez egy haladó és nagyon emberi írói ötlet volt tőle.
Azonban később a kulturális harcai közepette, mintha kitörlődött volna a kollektív emlékezetből ez az egész, és Rowlingot mindennek is kikiáltották, mint pl. homofób és transzfób. Pedig szerintem ő nem képvisel mást, mint a normalitás és a józanság. Persze nála is elgurult a pöttyös labda, és a sok tamadás, illetve árulás után a "csakazértis" vagy a "csakazértse" elvek mentén néha keményebben és odab@szósabban reagált. Egy időben még le is akarták tartóztatni. Szürreális.
Ekkor már a saját történetének jubileumi HBO bulijára se hívták meg, miközben a fiatal színészek, akik neki köszönhették a karrierjüket, egymás után ítélték el a közéletben. Ez nyilván nem esett jól neki és meg is jegyezte.
Néhány hónappal ezelőtt életbe lépett az új brit transzneműtörvény, amit Rowling az elsők között ünnepelve köszöntött.
Az előzmények odáig fajultak, hogy egy női jogvédő szervezet kérte a legfelsőbb bíróságot, hogy vizsgálja felül azt a skót jogszabályt, ami a transzneműeket a biológiai nők közé sorolná az esélyegyenlőségi ügyekben. A brit legfelsőbb bíróság döntött és elismerte, hogy ez új értelmezést adna a női nemnek és valójában nincs hatásköre erre a skót parlamentnek. Végül a döntést kiterjesztették Nagy-Britanniára és Wales-re is Skócia mellett.
Ekkor nevezte Hollywood túljáratott üdvöskéje, Pedro Pascal Rowlingot förtelmes lúzernek, és újra fellángolt a Harry Potter bojkottálása.
Az írónő pedig válaszként posztolt egy Dolce Vita képet az X-re.
"Más emberekhez hasonlóan, akik soha nem tapasztalták meg a gazdagság és a hírnév nélküli felnőtt életet, Emmának is olyan kevés tapasztalata van a való életről, hogy fogalma sincs, mennyire tudatlan."
Bár Emma most már kevésbé támadóan beszélt egykori mentoráról, az írónő nem szeretne békülni, mert szerinte a színésznő korábbi álláspontja szította a gyűlöletkampányt és a fenyegetéseket ellene. Úgy véli Watson nem érti a nők jogait és a sérelmeket, mert nincs èlettapasztalata hozzá. Meg nyilván egy lobbi aktivistájaként tevékenykedik valamiféle alternatív feminizmust képviselve.
Itt tartunk. Végtelenül szomorú ez az egész. A realitástól elszakadt közélet egyik szégyenletes mélypontja Rowling félremagyarázása és megbélyegzése.
Ez a jelenség mindent megtestesít, ami felülírta a józan értékítéletet.
A gender kérdés érzékenysége miatt nem cancel culture és habzó szájú őrjöngés szükséges, hanem emberileg méltó párbeszéd. Az pedig, hogy a normalitás képviselői már keményebben állnak ehhez, azt mutatja, hogy bizony ebben sincs arany középút, csak kettős mérce és irracionális hülyeségek.
Ismétlem még egyszer, hogy az írónő akkor írta meg az egyik szereplőjét melegnek, amikor ez még nem volt divat, inkább támadható volt a közbeszèdben és a kultúrában, nem pedig ünnepelendő.
Ő pedig ma megosztó közéleti szereplő lett, akit egy modernkori boszorkányüldözésbe húztak bele a kritikusai, ahelyett, hogy meghallgaták volna az érveit.
A gyermeki énem hálás Rowling Asszonynak a varázslatos világért, amit megalkotott, a felnőtt női énem pedig azért, mert megharcol értünk és a valós jogainkért. Érdemes rá odafigyelni, mert nem ezüst kanállal a szájában született, hanem végig járta azt a nehéz utat, ami a kreatív, intelligens és különleges nők sorsa évszázadok óta és még napjainkban is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése