Ugrás a fő tartalomra

Greta, a designer aktivista

Greta Thunberg egy termék, amit a korábban zenei menedzserként és producerként működő apukája (Svante Thunberg) hozott létre az egyik uralkodó narratíva hullámaira felülve.

A kislány egy aktivista "Britney", hogy mennyiben saját az, amit cselekszik, az kérdőjeles, de biztos, hogy erősen sugallják neki az irányt. Annyi különbség talán van közte és Spears között, hogy utóbbi soha senkinek nem ártott, és nem próbálta veszélybe sodorni a követőit. Viszont mindketten valahol a saját szüleik, illetve a mögöttük, mellettük álló üzleti, ez esetben politikai érdekek áldozatai. 

Ez a gázai hajókázás egyszerűen egy káros jelenség további torzítása, ami nem csupán felesleges veszélyeztetés és Darwin-díjas küldetés volt, hanem az üzenet is kuka. 

A jóemberkedés új szintje, amikor nagyobb problémát generál, mint ami alapból is van, és ebbe belehúz rengeteg másik embert is, köztük azt a különleges katonai egységet, amelynek éppen jobb dolga is akadt volna, mint barmokat menteni a tengeren. 

Háborús helyzet nem egy média játék vagy annak a kampány tere, hanem kőkemény valóság, ahol meghalhatsz. 

Greta az utóbbi időben kevesebbet szerepelt, talán már kezdtük is elfelejteni, erre nyilván a csapata is rájött, és valami nagyon okosnak eszébe jutott, hogy csónakosdit kéne összehozni egy kis PR jelenléttel. 

Vannak azok a celebek, akik úgy fényezik magukat, hogy a nevüket adják ügyekhez, de valójában semmit nem tesznek hozzá. Jól néz ki, ha arról írnak, hogy jótékonykodik valaki, Tiktok-on és Instán üvölt vagy oda áll pózerkedni egy plakátra. Önmagában ezzel sem lenne baj, hiszen sok embert elérnek, és lehet ezt tudatosan, intelligensen, illetve ízlésesen is csinálni. 

Greta akciója leginkább ahhoz a hazai kampányhoz hasonlít, ahol dizájner gyűrűben fotózkodtak az éhező gyerekek megsegítésére.

Izrael pedig csak ennyit posztolt az eseményről: "A celebek selfiehajója. A show ezennel véget ért."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szoboszlai vs. a pörköltszaftos pólósok

 Nem értek a focihoz. Ezt előre leszögezném, mielőtt ismét megtámadna egy csapat nagyon dühös szurkoló. Korábban volt erre példa, pedig ott is elmondtam, hogy kizárólag PR szempontból vizsgáltam egy sztárfocista elhiteltelenedését a közéletben, de aztán fel lettem világosítva sportrajongó ismerőseim által, hogy darázsfészekbe nyúltam. Akkor volt, aki a halálomat kívánta, de remélhetőleg ezúttal átmegy majd a lényeg. Szóval megakadt a szemem egy focis oldal posztján, ami az alábbi képet osztotta meg Szoboszlai Dominikról.  Szeretem a férfi divatot is, néha megnézem, nyugtázom, hogy hm...ez jó, végre egy jól öltözött fickó, vagy merészebb összeállítás stb. Ebben nincs semmi különös, de aztán megláttam, hogy több száz komment volt alatta és némelyik elég indulatos. Na mondom, ez már érdekel, így belevetettem magam a magyar internetes népi fórum egyik visszatérő témájába:  Tud még focizni Szoboszlai vagy már nem, esetleg soha nem is tudott és egyáltalán meg egyébként is meg h...

Csak akkor nézd meg, ha már ébren vagy! - Julia Roberts és a woke szemfényvesztése

 Ez a film csak most készülhetett el.  A kritikusok egy része lehúzta, a másik fele pedig dicsérte a bátorságáért. Mindenképpen ajánlott megnézni, mert tulajdonképpen összefoglalja az elmúlt évek ideológiai ámokfutását, miközben valamelyest rávilágít a társadalmi károkra is. Bár még így is a felszínt kapargatja, és valószínűleg a következő évek vagy évtizedek fogják megmutatni a rombolás valódi károsultjait, a történet ettől és a hibáitól függetlenül több szempontból is fontos mondanivalóval bír. Először is visszatért a gyökerekhez, ahol minden elkezdődött; az egyetemi világhoz, a safe space és a társadalmi viták tantermeihez, oda, ahonnan a woke útjára indult. Kényes terep ez, ma már világosan látszik, hiszen ebben a közösségben minden túlteng a hormonoktól, az identitás keresés bizonytalanságától és az ambícióktól. Vagyis kiváló helyszín a káoszteremtéshez. Hőseink diákok, modernkori önjelölt gondolkodók a filozófia tanszékről, vagy mai gúnynevén, a muciológia szakról. Ők a...

Egy nemzet keresztje: Amikor Jancsika nem akar János vitéz lenni

 Az elmúlt napok közéleti csörtéi és a közhangulat kapcsán egy régóta érlelődő írásom született meg. Minden népnek, kultúrának, nemzetnek vannak sajátosságai, mind pozitív, mind negatív értelemben. Utóbbi az, ami a kollektív tudatot, a társadalom összességét megoldandó feladatok elé állítja, vagy visszahúzza attól, hogy kimaxolja önmagát, esetleg jobban éljen.  Van az az ember típus, aki megkapja az élettől a lehetőséget: siker, pénz, szerelem, mégsem tud vele mit kezdeni, sőt egy ponton önszabotálásba kezd. Elmarja maga mellől az értéket, a szépet, a jót, és maga köré gyűjti azt, amit nem kellene, majd lassan önsajnáltatással és önpusztítással kicsinálja magát.  Ez az archetipus nem akarja és nem tudja kicsit sem átadni magát az egészséges vágynak és a harmóniának, mert talán mélyen a lelkében ott van valamiféle üresség, egyfajta önértékelési hiány, és kishitűség, amiből fakadóan nem szereti, nem tiszteli önmagát, így másokat sem. Sokszor belőlük lesznek a bántalmazók, a...