Ugrás a fő tartalomra

Még mindig tart a varázslat? Átkozott boszorkák 2

 Mintha csak tegnap lett volna 1998, amikor bemutatták az Átkozott boszorkák első részét. Nekem legalábbis végig ez járt a fejemben, amikor beültem a második részre most, 2026-ban. A varázslat még mindig működik, de mi lehet a titka?

Manapság egyre nagyobb nosztalgiája van a 90-es éveknek, sőt sokan nemcsak a divatot és a zenét szeretik, de az ekkor készült filmeket is. Volt valami plusz ebben az érában, ami hiányzik a mai Hollywoodból – valamiféle esszencia vagy bűbáj, amit elfelejtettek a stúdiók és a készítők. Még a legkönnyedebb alkotások is beértek az idővel, és ma már közönségkedvencek vagy kultfilmek lettek. A kreativitás, a kivitelezés és a színjátszás a már fejlődő mozis technológiával karöltve emlékezetes történeteket adtak a közönségnek. Napjainkban gyárszalagon jönnek a nagy produkciók, a több százmilliós büdzsé alap lett, a woke pedig hatalmas károkat okozott a történetmesélésnek, és pont ezekkel együtt veszett el a legfontosabb összetevő: a szív.

Az Átkozott boszorkák erőssége pontosan ez. Van benne lélek. A maga egyszerűségében, nem túl bonyolult cselekményében, a szereplők viszonyaiban és a settingben az ember szívesen elidőzik, miközben szó szerint megidéződik a 90-es évek békés átmenete, ami a mostani korszellemben különösen idealizálttá vált.

A TikTok-generáció nosztalgiaéhsége persze hozta magával a folytatások korát, és szép lassan elérte ezt a filmet is. A színésznők pedig a fénykorukat élik éppen, így adta magát, hogy ezzel kezdeni kellene valamit.

Nicole Kidman és Sandra Bullock párosa között 28 évvel később még mindig nagyszerű a kémia. Két különböző karakter, mégis egy rezgés. Enélkül persze nem is működne a sikerrecept. Sokan ezért is várták a második részt. A hölgyek egy interjúban elmondták, hogy az első rész óta nem sokat találkoztak, és nem is dolgoztak együtt, mégis ugyanott tudták folytatni, ahol korábban elváltak a szakmai útjaik. Nemcsak az energiájuk ugyanaz, de vizuálisan sem változtak sokat, ezért olyan érzése van a nézőnek, mintha csak néhány év telt volna el a két forgatás között. Az pedig látszik, hogy élvezik a szerepeiket, és lubickolnak bennük. Két nagyon rutinos színésznő jutalomjátéka ez. A bőröndös jelenetnél például ez egyértelműen átjön. A mozi közönsége pedig jutalmazta ezt: a premier előtti vetítésen a film végén mindenki tapsolt, akárcsak egy olyan színházi előadás után, amiben színészlegendák játszanak.

Maisie Williams (Trónok harca) és Joey King (Csókfülke), az új generáció tagjai ezzel szemben kissé halovány alakítást nyújtottak. Lehetséges, hogy a készítők tudatos döntése volt, hogy ne vegyék el a fókuszt az idősebb főszereplőkről, de emellett sajnos hozzák azokat a hiányosságokat, amikkel ez a korosztály nem tud megbirkózni. A mostani 20-as és 30-as színészek kevésbé karizmatikusak és emlékezetesek. Gyermekinek hatnak: a lányok nem eléggé nők, a fiúk sem elég maszkulinok. Az ennyi idős Kidman és Bullock egészen másképp hatott annak idején. Ezért is lehet az, hogy egy 50-es, jól karbantartott kolléga még mindig lejátssza ezeket a fiatalokat a vászonról.

A történetről spoilermentesen annyit, hogy eléggé kiszámítható, de ezt úgy teszi, hogy nem is akarja leplezni vagy többnek mutatni magát, mint ami. Egy kis fantasy, egy kis romantika, egy kis vidámság és csajosság – igazi vintage hangulat nagyon kevés modern eszközzel. Nincs benne gender vagy woke, a női téma ellenére nem is feminista. Nagyon finoman helyezi kontextusba a nők generációs traumáinak feloldását és tanulságát.

Bár én a filmet inkább októberben, a Halloween közeledtével mutattam volna be, valószínűleg be fogja vonzani a saját közönségét, főleg azokat, akik eddig is elővették újranézni a '98-as Átkozott boszorkákat.

Aki elmegy megnézni, az egy kellemes mozis élményt fog kapni, talán még az emlékek is megrohanják majd. Ennél többet nem vállal a történet, de nem is kell. Ilyen rossz felhozatalban szinte frissítő érzés úgy kijönni a moziból, hogy a normalitás értékrendje még mindig fontos téma. Ez boszorkányok esetében kissé furán hangozhat, de a szerelem, a család és az összetartozás üzenete úgy tűnik, még mindig varázslatos és időtálló tud lenni, ha jól van elmesélve.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a közös Michael Jordanben és Maduroban? Hát a Nike!

Pillanatok alatt elkapkodták azt a szürke melegítőszettet, amelyben elfogták – vagy elrabolták, kinek mi tetszik – Madurot, a venezuelai ex-elnököt.  Az outfit ott volt minden címlapon és híradásban, illetve a legemlékezetesebb jelenetben, amikor a férfit körbehordozták New Yorkban a katonák. A felső és a nadrág is hiánycikk jelenleg. Ennél amerikaibb nem is lehetne a történet. A Nike nem először köszönheti az óriási sikerét a szerencsének – vagy inkább a tökéletes időzítésnek. Ehhez vissza kell mennünk 1984-be, amikor a vállalat veszteséges volt, és sorra zárta be a részlegeit.  Köztük a kosárlabda is veszélybe került, pedig az volt a legnézettebb sport akkoriban és a konkurensek is lubickoltak benne.  Az Adidas és a Converse egymás után szerződtette a legnagyobb neveket és az új, ígéretes tehetségeket, míg a Nike hoppon maradt. Ezért szükségük volt egy igazán eladható játékosra, akit végül meg is találtak: Ő nem volt más, mint a 20-21 éves észak-karolinai felfedezett, M...

Sidney Sweeny "kedvenc n@ci farmerja"

 Fehér, hetero, szőke, kékes zöld szemű nőként, úgy érzem nem mehetek el a Sidney Sweeney "kedvenc farmerja" reklám botrány mellett.  Mindent megtestesít ez az újabb őrület, ami elb@szódott a világunkban.  Egyszerre vicces, ugyanakkor szürreális és szomorú.  Depresszióssá tesz, miközben röhögsz.  Úgy aljasít le, hogy észre sem veszed.  Történetünk egy átlagos farmer márka, az American Eagle kampányával kezdődik. Felkérték rá a fentebb említett színésznőt. Minimalista, célirányos, kicsit szexi reklám készült, hasonlókkal volt tele régen is a média, csak akkor Cindy Crawford, Claudia Schiffer meg Julia Roberts voltak a szereplői. Sőt néha Jennifer Aniston sört reklámozott, miközben nyújtozott a felső polc felé feszülős jeans-ben. Annyi ilyet láttunk már, soha senki nem szólt érte. Még csak nem is közönséges. Csajos, nagyon amerikai, kicsit arcba tolós, enyhén provokatív. Most egyébként is újra hódít a vintage meg a 90-es évek, nincs meglepő abban, ha valami i...