Ugrás a fő tartalomra

A karaktergyilkosság nem mai buli (I.rész)

 A karaktergyilkosság, a propaganda és a pletyka nem modern találmány. Évszázadok óta velünk vannak.

Egy "hírhedt" történelmi figura es korszak alapján megpróbálom két részletben röviden levezetni, hogy miért is veszélyes az, amit most sokan csinálnak az elmúlt napokban a magyar közéletben is. 

2012-ben egy ismeretlen holttestet találtak összekötözött kezekkel Leicester-ben egy autoparkoló aszfaltja alatt. A csontváz azonnal felkeltette a régészek figyelmét mert egy igen jellegzetes gerincferdülés, mint ismertetőjel, azonnal adta a gyanút; talán III. Richárd régóta feltételezett sírhelyét találták meg. 

Ő volt az utolsó angol király, akit csatában öltek meg, és halála szimbolikusan is lezárta azt a korszakot, amit csak Rózsák Háborúja néven ismer az utókor. 


George R.R. Martin egyik legnagyobb ihlet forrása volt a valós történelemből a Trónok Harca könyvekhez a Yorkok és a Lancasterek évtizedekig tartó viszálykodása, ami odáig vezetett, hogy az embereknek már nagyon elege lett, a nemesség pedig megritkította saját magát.

Polgárháborús időszak volt, de nem a klasszikus értelemben: a gazdaság és az ország működött. 

A lakosságot sem ölték halom számra, csak a nemesi családok balhéztak időközönként, ami persze ennyi idő után már fárasztó és terhes volt az átlagember számára is, illetve egyre több sérelem halmozódott fel a leszármazottakban. A gyűlölködés apáról fiúra szállt. Ebben a zilált, különösen feszült helyzetben és korabeli közéletben könnyű volt olyan pletykákat elterjeszteni, amik napjainkig meghatározóak voltak. 

Abba most nem mennék bele részletesen, hogy mik voltak az előzmények, ki kivel házasodott vagy ki kinek a rokona, mert a brit nemesség szövevényes családfájának bemutatása hetekig tartana.

Szóval Richárd testvére gyanús körülmények között meghal, és öccse kerül a trónra, aki belecsöppen a szervezkedés és az ármánykodás kellős közepébe. Testvére gyerekei ekkor még kiskorúak voltak, így Richárd először régensként uralkodott, majd mégis királlyá koronáztatta magát. 

A kisfiúkat ekkoriban a Towerbe vitték, ahol nemcsak bűnözők és elítéltek raboskodtak, hanem fontos személyeket is őriztek ott.

Csakhogy a srácok váratlanul eltűntek. 

Ekkor indult meg talán Richárd bukása is.

Gyermek - és rokongyilkosságról suttogtak.

Gonosz nagybácsiról, aki bármikor bárkit képes megöletni a hatalomért.

Ekkor születhetett meg a zsarnok képe, az irodalom ès a színháztörtènet leggonoszabbja: 

a torz testű és lelkű III.Richárd.

Csakhogy Shakespeare nem más alapján írta a drámáját, mint a Tudor-propaganda, ami napjaink popkultúráját is formálta.


Folyt.köv.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szoboszlai vs. a pörköltszaftos pólósok

 Nem értek a focihoz. Ezt előre leszögezném, mielőtt ismét megtámadna egy csapat nagyon dühös szurkoló. Korábban volt erre példa, pedig ott is elmondtam, hogy kizárólag PR szempontból vizsgáltam egy sztárfocista elhiteltelenedését a közéletben, de aztán fel lettem világosítva sportrajongó ismerőseim által, hogy darázsfészekbe nyúltam. Akkor volt, aki a halálomat kívánta, de remélhetőleg ezúttal átmegy majd a lényeg. Szóval megakadt a szemem egy focis oldal posztján, ami az alábbi képet osztotta meg Szoboszlai Dominikról.  Szeretem a férfi divatot is, néha megnézem, nyugtázom, hogy hm...ez jó, végre egy jól öltözött fickó, vagy merészebb összeállítás stb. Ebben nincs semmi különös, de aztán megláttam, hogy több száz komment volt alatta és némelyik elég indulatos. Na mondom, ez már érdekel, így belevetettem magam a magyar internetes népi fórum egyik visszatérő témájába:  Tud még focizni Szoboszlai vagy már nem, esetleg soha nem is tudott és egyáltalán meg egyébként is meg h...

Csak akkor nézd meg, ha már ébren vagy! - Julia Roberts és a woke szemfényvesztése

 Ez a film csak most készülhetett el.  A kritikusok egy része lehúzta, a másik fele pedig dicsérte a bátorságáért. Mindenképpen ajánlott megnézni, mert tulajdonképpen összefoglalja az elmúlt évek ideológiai ámokfutását, miközben valamelyest rávilágít a társadalmi károkra is. Bár még így is a felszínt kapargatja, és valószínűleg a következő évek vagy évtizedek fogják megmutatni a rombolás valódi károsultjait, a történet ettől és a hibáitól függetlenül több szempontból is fontos mondanivalóval bír. Először is visszatért a gyökerekhez, ahol minden elkezdődött; az egyetemi világhoz, a safe space és a társadalmi viták tantermeihez, oda, ahonnan a woke útjára indult. Kényes terep ez, ma már világosan látszik, hiszen ebben a közösségben minden túlteng a hormonoktól, az identitás keresés bizonytalanságától és az ambícióktól. Vagyis kiváló helyszín a káoszteremtéshez. Hőseink diákok, modernkori önjelölt gondolkodók a filozófia tanszékről, vagy mai gúnynevén, a muciológia szakról. Ők a...

Egy nemzet keresztje: Amikor Jancsika nem akar János vitéz lenni

 Az elmúlt napok közéleti csörtéi és a közhangulat kapcsán egy régóta érlelődő írásom született meg. Minden népnek, kultúrának, nemzetnek vannak sajátosságai, mind pozitív, mind negatív értelemben. Utóbbi az, ami a kollektív tudatot, a társadalom összességét megoldandó feladatok elé állítja, vagy visszahúzza attól, hogy kimaxolja önmagát, esetleg jobban éljen.  Van az az ember típus, aki megkapja az élettől a lehetőséget: siker, pénz, szerelem, mégsem tud vele mit kezdeni, sőt egy ponton önszabotálásba kezd. Elmarja maga mellől az értéket, a szépet, a jót, és maga köré gyűjti azt, amit nem kellene, majd lassan önsajnáltatással és önpusztítással kicsinálja magát.  Ez az archetipus nem akarja és nem tudja kicsit sem átadni magát az egészséges vágynak és a harmóniának, mert talán mélyen a lelkében ott van valamiféle üresség, egyfajta önértékelési hiány, és kishitűség, amiből fakadóan nem szereti, nem tiszteli önmagát, így másokat sem. Sokszor belőlük lesznek a bántalmazók, a...