Ugrás a fő tartalomra

A karaktergyilkosság nem mai buli (2.rész)

 Az előző írásomban egy történelmi példán keresztül szerettem volna bemutatni, hogy a karaktergyilkosság nem mai buli.

Hatásai olyan erősek lehetnek, hogy akár évtizedekig és bizonyos esetekben évszázadokig meghatároznak egy képet valakiről vagy egy korszakról.

III. Richárd esetében ez olyan jól sikerült, hogy az uralkodó történelmi imázsának rehabilitációja csupán napjainkban indulhatott meg. Bár vannak történészek, akik még mindig ragaszkodnak a véreskezű megközelítéshez, a kutatók többsége már egyetért abban, hogy a néhai király megítélése sokkal komplexebb és valószínűleg árnyaltabb is a korszellem tükrében. 

A trónra kerülés előtt és a nemesi családok viaskodásának elfajulását megelőzően kifejezetten népszerű volt, főleg vidéken.

A Tudor-propagandának hála még a róla festett néhány portré sem hiteles, ugyanis a legfrissebb antropológiai és DNS vizsgálatok szerint kifejezetten jóképű, szőke és kék szemű fiatalember volt, aki bár egy súlyosabb gerincferdüléssel született, ami részben rontott a fizikális teljesítményén, mégis ennek ellenére kiváló katona volt. A Yorkok egyébként szép emberek voltak, ehhez képest a filmekben és egyéb popkulturális feldolgozásokban mindig aljas, sunyi és taszító figurák.

Árulók, folyamatos nyomás, néhány rossz döntés, elkésett lépések és jól időzített karaktergyilkosság vezettek oda, hogy a Yorkok végül elvesztették a hatalmat és a Tudorok átírták a történelmet.

Rossz ember volt Richárd? Pszichopata? Valószínűleg nem, ahogy púpos sem.

Abban a korban nem tehetett mást, mint bizonyos eszközökkel megpróbálta megtartani a trónt, ahogy azt tették más uralkodók is. Az unokaöccsei, a gyerekek pedig ugyanúgy áldozatai voltak a politikai játszmának, mint ő maga.

Van még egy érdekesség, amit kimutattak a vizsgálatok vele kapcsolatban. Élete utolsó időszakában rengeteget ivott.

A stressz és a fokozódó nyomás, amit a hazugágok és a célirányos karaktergyilkosság okozott valószínűleg megtették a hatásukat.

Rajta kívül pedig számos történelmi figura élt át hasonló helyzeteket, köztük nők is.

A Salemi boszorkány perek, amik az emberi természet legaljasabb megnyilvánulàsának extrém példái pedig külön posztot érdemelnének. Hogyan ölt meg számos embert a rosszindulat és a pletyka.

Ezért kell mindig minimum három lépés távolságból szemlélni azt, ami jelenleg a magyar közéletben is történik.

Nagyon veszélyes a komment cunamiból történő ítélkezés és népi bírálat.

Nemcsak közéleti szereplőket ingathat meg, hanem egy ország teljes működését vagy a közbizalmat, ezzel olyan válságot okozva, ami évtizedekre kihathat.

A helyzet pedig az, hogy ebben bizony cinkos lehet az újságíró, a celeb, az influenszer, valamint az egyszerű mezei kommentelő is, nemcsak a politikus.

Apropó propaganda ide vagy oda a BBC The Hollow Crown című sorozatát ettől függetlenül ajánlom megnézésre. A brit színjátszás krémje alakít benne óriásit, no meg persze Shakespeare. Benedict Cumberbatch hidegrázós Richárd.

 A király újratemetésén egyébként nagyon szép és megható beszédet mondott kicsit tényleg feloldozva ezzel az emlékét.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a közös Michael Jordanben és Maduroban? Hát a Nike!

Pillanatok alatt elkapkodták azt a szürke melegítőszettet, amelyben elfogták – vagy elrabolták, kinek mi tetszik – Madurot, a venezuelai ex-elnököt.  Az outfit ott volt minden címlapon és híradásban, illetve a legemlékezetesebb jelenetben, amikor a férfit körbehordozták New Yorkban a katonák. A felső és a nadrág is hiánycikk jelenleg. Ennél amerikaibb nem is lehetne a történet. A Nike nem először köszönheti az óriási sikerét a szerencsének – vagy inkább a tökéletes időzítésnek. Ehhez vissza kell mennünk 1984-be, amikor a vállalat veszteséges volt, és sorra zárta be a részlegeit.  Köztük a kosárlabda is veszélybe került, pedig az volt a legnézettebb sport akkoriban és a konkurensek is lubickoltak benne.  Az Adidas és a Converse egymás után szerződtette a legnagyobb neveket és az új, ígéretes tehetségeket, míg a Nike hoppon maradt. Ezért szükségük volt egy igazán eladható játékosra, akit végül meg is találtak: Ő nem volt más, mint a 20-21 éves észak-karolinai felfedezett, M...

Még mindig tart a varázslat? Átkozott boszorkák 2

 Mintha csak tegnap lett volna 1998, amikor bemutatták az Átkozott boszorkák első részét. Nekem legalábbis végig ez járt a fejemben, amikor beültem a második részre most, 2026-ban. A varázslat még mindig működik, de mi lehet a titka? Manapság egyre nagyobb nosztalgiája van a 90-es éveknek, sőt sokan nemcsak a divatot és a zenét szeretik, de az ekkor készült filmeket is. Volt valami plusz ebben az érában, ami hiányzik a mai Hollywoodból – valamiféle esszencia vagy bűbáj, amit elfelejtettek a stúdiók és a készítők. Még a legkönnyedebb alkotások is beértek az idővel, és ma már közönségkedvencek vagy kultfilmek lettek. A kreativitás, a kivitelezés és a színjátszás a már fejlődő mozis technológiával karöltve emlékezetes történeteket adtak a közönségnek. Napjainkban gyárszalagon jönnek a nagy produkciók, a több százmilliós büdzsé alap lett, a woke pedig hatalmas károkat okozott a történetmesélésnek, és pont ezekkel együtt veszett el a legfontosabb összetevő: a szív. Az Átkozott boszorkák...

Sidney Sweeny "kedvenc n@ci farmerja"

 Fehér, hetero, szőke, kékes zöld szemű nőként, úgy érzem nem mehetek el a Sidney Sweeney "kedvenc farmerja" reklám botrány mellett.  Mindent megtestesít ez az újabb őrület, ami elb@szódott a világunkban.  Egyszerre vicces, ugyanakkor szürreális és szomorú.  Depresszióssá tesz, miközben röhögsz.  Úgy aljasít le, hogy észre sem veszed.  Történetünk egy átlagos farmer márka, az American Eagle kampányával kezdődik. Felkérték rá a fentebb említett színésznőt. Minimalista, célirányos, kicsit szexi reklám készült, hasonlókkal volt tele régen is a média, csak akkor Cindy Crawford, Claudia Schiffer meg Julia Roberts voltak a szereplői. Sőt néha Jennifer Aniston sört reklámozott, miközben nyújtozott a felső polc felé feszülős jeans-ben. Annyi ilyet láttunk már, soha senki nem szólt érte. Még csak nem is közönséges. Csajos, nagyon amerikai, kicsit arcba tolós, enyhén provokatív. Most egyébként is újra hódít a vintage meg a 90-es évek, nincs meglepő abban, ha valami i...