Ugrás a fő tartalomra

A karaktergyilkosság nem mai buli (2.rész)

 Az előző írásomban egy történelmi példán keresztül szerettem volna bemutatni, hogy a karaktergyilkosság nem mai buli.

Hatásai olyan erősek lehetnek, hogy akár évtizedekig és bizonyos esetekben évszázadokig meghatároznak egy képet valakiről vagy egy korszakról.

III. Richárd esetében ez olyan jól sikerült, hogy az uralkodó történelmi imázsának rehabilitációja csupán napjainkban indulhatott meg. Bár vannak történészek, akik még mindig ragaszkodnak a véreskezű megközelítéshez, a kutatók többsége már egyetért abban, hogy a néhai király megítélése sokkal komplexebb és valószínűleg árnyaltabb is a korszellem tükrében. 

A trónra kerülés előtt és a nemesi családok viaskodásának elfajulását megelőzően kifejezetten népszerű volt, főleg vidéken.

A Tudor-propagandának hála még a róla festett néhány portré sem hiteles, ugyanis a legfrissebb antropológiai és DNS vizsgálatok szerint kifejezetten jóképű, szőke és kék szemű fiatalember volt, aki bár egy súlyosabb gerincferdüléssel született, ami részben rontott a fizikális teljesítményén, mégis ennek ellenére kiváló katona volt. A Yorkok egyébként szép emberek voltak, ehhez képest a filmekben és egyéb popkulturális feldolgozásokban mindig aljas, sunyi és taszító figurák.

Árulók, folyamatos nyomás, néhány rossz döntés, elkésett lépések és jól időzített karaktergyilkosság vezettek oda, hogy a Yorkok végül elvesztették a hatalmat és a Tudorok átírták a történelmet.

Rossz ember volt Richárd? Pszichopata? Valószínűleg nem, ahogy púpos sem.

Abban a korban nem tehetett mást, mint bizonyos eszközökkel megpróbálta megtartani a trónt, ahogy azt tették más uralkodók is. Az unokaöccsei, a gyerekek pedig ugyanúgy áldozatai voltak a politikai játszmának, mint ő maga.

Van még egy érdekesség, amit kimutattak a vizsgálatok vele kapcsolatban. Élete utolsó időszakában rengeteget ivott.

A stressz és a fokozódó nyomás, amit a hazugágok és a célirányos karaktergyilkosság okozott valószínűleg megtették a hatásukat.

Rajta kívül pedig számos történelmi figura élt át hasonló helyzeteket, köztük nők is.

A Salemi boszorkány perek, amik az emberi természet legaljasabb megnyilvánulàsának extrém példái pedig külön posztot érdemelnének. Hogyan ölt meg számos embert a rosszindulat és a pletyka.

Ezért kell mindig minimum három lépés távolságból szemlélni azt, ami jelenleg a magyar közéletben is történik.

Nagyon veszélyes a komment cunamiból történő ítélkezés és népi bírálat.

Nemcsak közéleti szereplőket ingathat meg, hanem egy ország teljes működését vagy a közbizalmat, ezzel olyan válságot okozva, ami évtizedekre kihathat.

A helyzet pedig az, hogy ebben bizony cinkos lehet az újságíró, a celeb, az influenszer, valamint az egyszerű mezei kommentelő is, nemcsak a politikus.

Apropó propaganda ide vagy oda a BBC The Hollow Crown című sorozatát ettől függetlenül ajánlom megnézésre. A brit színjátszás krémje alakít benne óriásit, no meg persze Shakespeare. Benedict Cumberbatch hidegrázós Richárd.

 A király újratemetésén egyébként nagyon szép és megható beszédet mondott kicsit tényleg feloldozva ezzel az emlékét.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szoboszlai vs. a pörköltszaftos pólósok

 Nem értek a focihoz. Ezt előre leszögezném, mielőtt ismét megtámadna egy csapat nagyon dühös szurkoló. Korábban volt erre példa, pedig ott is elmondtam, hogy kizárólag PR szempontból vizsgáltam egy sztárfocista elhiteltelenedését a közéletben, de aztán fel lettem világosítva sportrajongó ismerőseim által, hogy darázsfészekbe nyúltam. Akkor volt, aki a halálomat kívánta, de remélhetőleg ezúttal átmegy majd a lényeg. Szóval megakadt a szemem egy focis oldal posztján, ami az alábbi képet osztotta meg Szoboszlai Dominikról.  Szeretem a férfi divatot is, néha megnézem, nyugtázom, hogy hm...ez jó, végre egy jól öltözött fickó, vagy merészebb összeállítás stb. Ebben nincs semmi különös, de aztán megláttam, hogy több száz komment volt alatta és némelyik elég indulatos. Na mondom, ez már érdekel, így belevetettem magam a magyar internetes népi fórum egyik visszatérő témájába:  Tud még focizni Szoboszlai vagy már nem, esetleg soha nem is tudott és egyáltalán meg egyébként is meg h...

A Félvér Herceg és a sárvérű új értelmet nyer

 Hónapok óta borzolja a kedélyeket az új Harry Potter sorozat Piton választása.  A magas, szikár, sápadt és kampós orrú anti hőst egy fekete színész fogja játszani.  Tegnap pedig hivatalosan is bemutatták az új triót: Harry-t, Ron-t és Hermionét alakító gyerekszínészeket. Utóbbi inkább Hermionita, és van ezzel egy kis probléma.  Kezdjük ott, hogy a sorozat ötlete és a filmek elkészítése óta nem telt el még annyi idő, hogy feltétlenül újra feldolgozásért kiáltson a történet, de ha már így alakult, akkor azt az ígéretet kaptuk, hogy nagyon könyvhű verzió készül majd.  Személy szerint ennek örültem, mert a filmeket bár megszépítette a nosztalgia, azért volt benne nem egy hiányosság és kimaradt rész, amit egy évadban jobban meg lehet mutatni.  Ám ahogy Hollywood lezüllesztette magát az utóbbi években, és rosszabbnál rosszabb politikai ideológiák mentén készített bukásokat, a rajongók joggal kezdtek tartani a projekttől. Utóbb kiderült, hogy nem alaptalanul....

Egy nemzet keresztje: Amikor Jancsika nem akar János vitéz lenni

 Az elmúlt napok közéleti csörtéi és a közhangulat kapcsán egy régóta érlelődő írásom született meg. Minden népnek, kultúrának, nemzetnek vannak sajátosságai, mind pozitív, mind negatív értelemben. Utóbbi az, ami a kollektív tudatot, a társadalom összességét megoldandó feladatok elé állítja, vagy visszahúzza attól, hogy kimaxolja önmagát, esetleg jobban éljen.  Van az az ember típus, aki megkapja az élettől a lehetőséget: siker, pénz, szerelem, mégsem tud vele mit kezdeni, sőt egy ponton önszabotálásba kezd. Elmarja maga mellől az értéket, a szépet, a jót, és maga köré gyűjti azt, amit nem kellene, majd lassan önsajnáltatással és önpusztítással kicsinálja magát.  Ez az archetipus nem akarja és nem tudja kicsit sem átadni magát az egészséges vágynak és a harmóniának, mert talán mélyen a lelkében ott van valamiféle üresség, egyfajta önértékelési hiány, és kishitűség, amiből fakadóan nem szereti, nem tiszteli önmagát, így másokat sem. Sokszor belőlük lesznek a bántalmazók, a...