Ugrás a fő tartalomra

Justin Timberlake: Harc a Lyme-kórral

 Néhány napja kitettem egy posztot Justin Timberlake takaréklángon működő európai turnéjáról. Először is megkövetem Őt, mert nem unta az egészet, hanem számára is nemrég derült ki, hogy Lyme-kóros. 

Amiért erről most hosszabban fogok írni, az az, hogy pár évvel ezelőtt én is az voltam. 

Mr. Timberlake egy hosszabb közleményben adott magyarázatot arra, hogy miért nem tett bele mindent a koncertjeibe, és bár úgy tűnhet, hogy ez utólagos tűzoltás, az indoklása szerintem abszolút érthető. Ő magára private person-ként hivatkozik, vagyis nem beszél a magánéletéről. Ezúttal azonban kivételt tesz több dolog miatt is. 

A megmagyarázhatatlan, kiszámíthatatlan és őrült tünetek már egy ideje jelentkeztek nála, és döntés elé került: lemondja a turnét vagy végig tolja. Utóbbi mellet döntött, már csak azért is, mert pszichésen rosszul viseli a betegséget, és jót tesz neki, ha másra koncentrál. Azonban a Lyme-kór pont a koncentrációt, a tiszta elmét és az idegrendszert támadja, amit ő is megérzett a színpadon. 

Amiket leírt, azokon én is keresztül mentem. Egy pörgős, aktív és kreatív embernél hatványozottan kiütközik, hogy a teste szürreálisan reagál vagy diszfunkcionális lesz. Akik pedig röhögő fejeket raktak az énekesről szóló posztokra, azoknak nem árt tisztában lenni azzal, hogy a Lyme-kórt nem feltétlenül lehet egyhetes antibiotikum kúrával letudni, főleg akkor nem, ha krónikussá vált. 

Rengeteg a tévhit és a tudomány is csak az utóbbi években kezdett el komolyabban foglalkozni ezzel. A fertőzött kullancs populáció problémája most már globálisan nagy méreteket öltött, ami megoldásért kiált. Justin a betegséggel küzdők miatt is beszélt most nyíltan a kondiciójáról. 

Izom és idegi fájdalmak, izomsorvadás, csontritkulás, bénulásos tünetek, agyi köd, feledékenység, állandó fáradtság, hallucinációk, szervi problémák, látás romlás, immunrendszer gyengülése, és szélsőséges esetben teljes leépülés lehetnek a tünetetek, amiket kezdetben nehéz azonosítani, hiszen leutánozza más betegségek jellemzőit. 

Akár évekig is húzódhat ez az állapot. Nem minden csípés látható vagy érezhető azonnal, nincs kokárda alakú piros folt vagy láz, a növendék hím kullancs alig észrevehető. A fertőzés pedig alattomosan jelentkezik. 

Nekem 1,5-2 évembe telt, hogy a kezelés után teljesen regenerálódjanak az izmaim és a csontjaim. Illetve kiheverjem a hónapokig tartó kombinált antibiotikum kúrát. 

Az én tapasztalatom az volt, hogy kétféle ember van: az egyik az, aki éveken át küzd és vegetál leromlott állapotban a fertőzéssel kezelés nélkül, a másik fajta pedig az, aki egy idő után egyszerűen elsorvad. Utóbbi voltam én. Az utolsó pillanatban kapott el egy nemzetközileg is elismert nagy tudású magyar Doktor nő. 

Szóval néha elgondolkodom azon, hogy az, hogy most erről írok vagy más témában poscastekben beszélhetek hozzátok, az annak köszönhető, hogy kaptam még időt és lehetőséget erre, amiért hálás vagyok az Égieknek. Hajszálon múlt. 

Ezért teljes mértékben megértem Justint és együttérzek vele, függetlenül attól, hogy az utóbbi időben milyen kereszttüzekbe került a közvéleményben. 

Művészként, előadóként egy tehetséges ember, a többi egyéni megítélés kérdése. 

Azonban a Lyme-kór egy komoly dolog és leteríthet egy 183 cm magas életerős, sportos fiatalembert is bármikor. 

Sok erőt kívánok neki, és kitartást! Nem utolsó sorban pedig mielőbbi egészséget!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a közös Michael Jordanben és Maduroban? Hát a Nike!

Pillanatok alatt elkapkodták azt a szürke melegítőszettet, amelyben elfogták – vagy elrabolták, kinek mi tetszik – Madurot, a venezuelai ex-elnököt.  Az outfit ott volt minden címlapon és híradásban, illetve a legemlékezetesebb jelenetben, amikor a férfit körbehordozták New Yorkban a katonák. A felső és a nadrág is hiánycikk jelenleg. Ennél amerikaibb nem is lehetne a történet. A Nike nem először köszönheti az óriási sikerét a szerencsének – vagy inkább a tökéletes időzítésnek. Ehhez vissza kell mennünk 1984-be, amikor a vállalat veszteséges volt, és sorra zárta be a részlegeit.  Köztük a kosárlabda is veszélybe került, pedig az volt a legnézettebb sport akkoriban és a konkurensek is lubickoltak benne.  Az Adidas és a Converse egymás után szerződtette a legnagyobb neveket és az új, ígéretes tehetségeket, míg a Nike hoppon maradt. Ezért szükségük volt egy igazán eladható játékosra, akit végül meg is találtak: Ő nem volt más, mint a 20-21 éves észak-karolinai felfedezett, M...

Még mindig tart a varázslat? Átkozott boszorkák 2

 Mintha csak tegnap lett volna 1998, amikor bemutatták az Átkozott boszorkák első részét. Nekem legalábbis végig ez járt a fejemben, amikor beültem a második részre most, 2026-ban. A varázslat még mindig működik, de mi lehet a titka? Manapság egyre nagyobb nosztalgiája van a 90-es éveknek, sőt sokan nemcsak a divatot és a zenét szeretik, de az ekkor készült filmeket is. Volt valami plusz ebben az érában, ami hiányzik a mai Hollywoodból – valamiféle esszencia vagy bűbáj, amit elfelejtettek a stúdiók és a készítők. Még a legkönnyedebb alkotások is beértek az idővel, és ma már közönségkedvencek vagy kultfilmek lettek. A kreativitás, a kivitelezés és a színjátszás a már fejlődő mozis technológiával karöltve emlékezetes történeteket adtak a közönségnek. Napjainkban gyárszalagon jönnek a nagy produkciók, a több százmilliós büdzsé alap lett, a woke pedig hatalmas károkat okozott a történetmesélésnek, és pont ezekkel együtt veszett el a legfontosabb összetevő: a szív. Az Átkozott boszorkák...

Sidney Sweeny "kedvenc n@ci farmerja"

 Fehér, hetero, szőke, kékes zöld szemű nőként, úgy érzem nem mehetek el a Sidney Sweeney "kedvenc farmerja" reklám botrány mellett.  Mindent megtestesít ez az újabb őrület, ami elb@szódott a világunkban.  Egyszerre vicces, ugyanakkor szürreális és szomorú.  Depresszióssá tesz, miközben röhögsz.  Úgy aljasít le, hogy észre sem veszed.  Történetünk egy átlagos farmer márka, az American Eagle kampányával kezdődik. Felkérték rá a fentebb említett színésznőt. Minimalista, célirányos, kicsit szexi reklám készült, hasonlókkal volt tele régen is a média, csak akkor Cindy Crawford, Claudia Schiffer meg Julia Roberts voltak a szereplői. Sőt néha Jennifer Aniston sört reklámozott, miközben nyújtozott a felső polc felé feszülős jeans-ben. Annyi ilyet láttunk már, soha senki nem szólt érte. Még csak nem is közönséges. Csajos, nagyon amerikai, kicsit arcba tolós, enyhén provokatív. Most egyébként is újra hódít a vintage meg a 90-es évek, nincs meglepő abban, ha valami i...