Jurassic World: Újjászületés - A dinók újra kihaltak?

 Spoiler mentes (!) kritika

A Jurassic széria alapjául szolgáló Michael Crichton könyvek univerzuma rengeteg potenciált hordozna magában, de ahogy a Star Wars esetében, a jogokat birtokló stúdió, a Universal ugyanúgy nem tud mit kezdeni a gazdag alapanyag lehetőségeivel, mint a Disney.

Az író olyan alapossággal alkotta meg a dinoszauruszokat életre hívó cég hátterét és olyan "okos" fantázia tudományt tett mögé, ami még a valós tudományos világot is megmozgatta. Sőt számos szakemberrel, tudóssal egyeztetve találta ki a történetet. 

Az első film Jurassic Park incidense után sok mindent történt, amit lineárisan hozzá lehetett volna csatolni az eddigi filmekhez, sőt merészebb elképzelések szerint egy sorozat formájában talán jobban kibontható lenne, mint moziban. 

A Jurassic World: Újjászületés a készítők állítása szerint az első filmekhez szeretett volna visszakanyarodni és azok előtt tisztelegni, azonban ezt úgy teszi, hogy közben minden időrendet és alap állítást felrúg, például azt is, hogy hány sziget volt valójában dinoszauruszokkal megtöltve. 

Persze ezt is meg lehet magyarázni azzal, hogy a kapzsi InGen cég mindenki előtt titkolózott és morális gátakat sem vett figyelembe, így létrehozva újabb és újabb kísérleti területeket, de ezekre korábban egyik filmben sem volt utalás. 

A stúdió valamiért új Jurassic filmet akart, de valószínűleg fogalmuk sem volt, milyen irányt vegyenek. A biztonsági játék és az újítás között valahol elveszve behozták a régóta emlegetett mutáns vonalat is, de elég sután és csupán két új élőlényt mertek megmutatni. Az előző trilógia esetében már felmerült a dinók katonai célokra történő használata, a fajok felturbózása megrendelők kérésére, aukció és kereskedelem, de ezt a szálat végül a harmadik részre teljesen elfelejtették kibontani, sőt ignorálták a világépítést. 

Ebbe szaladt bele az Újjászületés is, ami rengeteg kihagyott zicerrel operál és csak kergeti a széria régi önmagát, mint egy megfáradt lusta T-rex a prédát. 

A történet szerint a dinók uncsik lettek, az embereket már nem érdekli a felhajtás, sőt inkább koloncok, akiket az éghajlat és a járványok megtizedeltek, így visszaszorultak az Egyenlítő közelébe, ahol a klíma nagyjából hasonló, mint a régi korokban. 

Az Élet utat tör magának tézist így az új rész már az első percekben megcáfolja, azt az állítást, ami az első film óta a történet esszenciája. Persze ezek az élőlények egyszer már kihaltak, és csak az emberi kíváncsiság, majd később a haszonszerzés élesztette újra őket, de úgy érzem ezek az ősi állatok kicsit többet érdemelnek ennél. Persze nincsenek illuzióim a társadalommal kapcsolatban és lehet, hogy a mai közösségi média generációk a valóságban sem becsülnék meg hosszútávon a lehetőséget, de a dinoszauruszok valami olyasmit szimbolizálnak, ami túlmutat rajtunk vagy a rövidke létezésünkön, amit emlősökként eddig a bolygón összehoztunk.

Ezért is félrevezető a film alcíme, az Újjászületés, hiszen pont a dinoszauruszok második kipusztulása és popkulturális értékének hanyatlása van a filmben. 

Persze a Jurassic Park és a könyvek eredeti moralizálása most is feljöhet a nézőben függetlenül a soványka cselekménytől. Én sajnáltam a roncs dínókat, a genetikai hulladéknak címkézett lélegző és mozgó biotermékekként kezelt élőlényeket, beleértve a mutánsokat is. 

A magam részéről nem féltem tőlük a moziban ülve, hanem szomorúságot éreztem és végig az volt bennem, hogy csak élni akarnak ők is, ha pedig szörnyszülöttek lettek, arról igazán nem tehetnek. Az ösztön viszont hajtja őket az élni akarás felé magukra hagyva egy szigeten. Sajnáltam a szunyokáló majd a gumicsónakkal "játszó" T-rexet is, ami valamiért nem felelt meg a marketing szabványnak és ide száműzték a nem jól sikerült példányok közé. 

Szomorú, szomorú, szomorú. 

Az első film végi diadalittas és büszke Rex üvöltésétől eljutottunk ide. 

A szereplők hozzák a szokásos archetipusokat. Van aljas gazdagember végtelen pénzzel, akinek még több kellene, átlag kisemberek, akik véletlenül keverednek a cselekménybe és a főbb karakterek, akik nem töltelék dinó kajaként végzik. Köztük voltak igazán szimpatikusak is, akikért izgulni lehetett. 

Viszont a történet több helyen vérzik, és sok a logikátlan, illetve túl meseszerű eleme is. Ezeket néhol nem is értem, hiszen írói szempontból teljesen érthetetlen elpazarlása a drámának és a kreativitásnak.

Pozitiv viszont a Scarlett Johansson által játszott katona nő, aki nem túltolt feminista woke személyiséggel bír, hanem inkább a 90-es évekre hajazó szereplő. 

A gender és az etnikai kvóta sem érződik direktnek, mivel a Jurassic világa önmagában lehetővé teszi, hogy sokféle származású ember megjelenjen benne. Bár vannak olyan figurák, akik a korszellem miatt kerültek valószínűleg bele, és a szövegeik is ezt tükrözik, de ez sincs eltúlozva és ez a legkisebb probléma a történet szempontjából. 

Szeretem a dinókat, a gyerekkorom egyik meghatározó elemei voltak. A tudomány iránti lelkesedésem alapját képezték. Ezért mindig örülök, ha látom őket vásznon. Most is így történt. Ezért nem tudok teljes mértékben haragudni a filmre, és a negatív kritikák ellenére, nem fogom elvenni senki kedvét attól, hogy moziban nézze meg. 

Nyári popcorn filmnek fogtam fel, amiben visszaköszönnek a korábbi dinó kalandok elemei, de leüllepedve az élmény messze nem olyan katartikus, mint az első trilógia esetében. 

Szerintem jót tenne a franchise-nak egy kis pihi, vagy az irányok átgondolása, esetleg olyan készítők bevonása, akik maguk is rajongók. Steven Spielberg továbbra is producerként van feltüntetve a stáblistán, így ha szükséges, kikérném a veterán filmes véleményét is az új ötletek kapcsán. 

Az Alien filmek kudarca után a stúdió most úgy tűnik sorozattal is megpróbálkozik. 

Lehet, hogy a Jurassic esetében is érdemes lenne ezt az utat választani a jövőben.