Érezni nem ciki!

 Olvastam egy amerikai posztolótól egy jó gondolatot az új Superman filmmel kapcsolatban, ami átülthetető a mi valós világunkba. 

A Threadsre írta be a srác, miszerint James Gunn filmjének egy egyszerű és erőteljes üzenete van: Egy sötét, rideg és széthúzó világban a legnagyobb lázadás és punk dolog a kedvesség és a gyöngédség. A hibák beismerése. 

Az emberség.

Az új Superman nem tökéletes. Esendő, emberi. Bár félisteni hatalommal bír, mégsem él vele vissza, és ennek talán az az oka, hogy szilárd a jelleme, mert a nevelőszülei olyan alapokat adtak a maguk egyszerűségében, amit a nagyvárosi vagy Belpesti doktorértelmiségi szülők elfelejtenek két játszma meg karrierüldözés között. 

Amikor a történet szerint Clark vagyis Superman hazamegy és identitás válságba kerül, a nevelő apukája, aki a tipikus déli államokbéli farmer, egyetlen mondattal helyrerakja. 

A szülő dolga, hogy eszközöket adjon a gyerek kezébe, hogy megtalálja az útját, és ne mások mondják meg neki, hogy ki is ő valójában. 

Ezt pedig manapság csak kevesen tudják, értik vagy érzik. A rendező valószínűleg elég intelligens ahhoz, hogy érzékelni kezdte a közönség, elsősorban az amerikaiak elégedetlenségét és az elhiteltelenedési hullámot, amiről már korábban is beszéltünk, így kicsit újra formálta a hőst. 

Az elit, a média és így az átlag ember is felvett egyfajta nárcisztikus, érzéketlen, arrogáns és embertelen attitűdöt, amelyben nincsenek valódi érzelmek, mert az "sebezhetővé tesz". Az szégyellni való, nem menő, tettesd magad szociopatának.

Dobd el magadtól. Fúj, fúj! 

Ezért muszáj alakoskodni, másokra mutogatni, hogy ez ennek a hibája, az meg amannak, esetleg politikusokra vagy közszereplőkre húzni mindent, menekülni, kifogásokat gyártani. 

Pedig valójában  az önismeret felszabadít. 

Erről szól az új Superman film. 

Nekem is csak napokkal később esett le az üzenet. 

Nem kell ide woke, gender vagy más társadalom mérnökösködés.

Az USA-ban most vannak, akik woke Superman-nek csúfolják a filmet a főhős érzékenysége miatt, pedig pont a woke propaganda az, ami lassan kivette a lelket mindenből. Szerintem ez a mozi pont a woke rombolását hivatott kicsit ellensúlyozni. 

Clark Kent, azaz Superman egy szomszédfiú habitusával létezik az ereje ellenére. Megtehetné, hogy legyalulja a fél világot, vagy ahogy a filmben poénkodtak, háremet tartson. Ehhez képest örül, hogy az okos jó csajnak Ő kell, és teszi a dolgát, ahogy eddig. Mert tudja, hogy kicsoda, és vállalja azt. 

Lex Luthor ezzel szemben pontosan abban van, mint manapság sok ember. A barátnői faék egyszerűségű csajok, akiket nem szeret, és ha már idegesítik őt, bezárja egy zsebuniverzumba. Száműzi őket, mintha nem is léteztek volna, közben már keresi az újabb következő diszfunkcionális nőt. Nulla érzelem vezérli, felszínes ideákat kerget és a maga elmondása szerint is irigy. Leginkább Supermanre. 

A gyöngédség, az érzelmek, az emberi esendőség, a hibák beismerésének képessége nem tesznek gyengévé, csak a megfelelő embernek a megfelelő időben és közegben kell kimutatni, ugyanis nem érdemes rá mindenki...  

Egyébként ennek a filmnek az üzenete nemcsak az amcsiknak szól, a magyarok ugyanis még annyira sem gyakorolják az önismeretet, mint a tengerentúliak. Ezért irigy, ezért gyáva és elégedetlen folyton ez a nép, mint Lex Luthor.