Ugrás a fő tartalomra

Érezni nem ciki!

 Olvastam egy amerikai posztolótól egy jó gondolatot az új Superman filmmel kapcsolatban, ami átülthetető a mi valós világunkba. 

A Threadsre írta be a srác, miszerint James Gunn filmjének egy egyszerű és erőteljes üzenete van: Egy sötét, rideg és széthúzó világban a legnagyobb lázadás és punk dolog a kedvesség és a gyöngédség. A hibák beismerése. 

Az emberség.

Az új Superman nem tökéletes. Esendő, emberi. Bár félisteni hatalommal bír, mégsem él vele vissza, és ennek talán az az oka, hogy szilárd a jelleme, mert a nevelőszülei olyan alapokat adtak a maguk egyszerűségében, amit a nagyvárosi vagy Belpesti doktorértelmiségi szülők elfelejtenek két játszma meg karrierüldözés között. 

Amikor a történet szerint Clark vagyis Superman hazamegy és identitás válságba kerül, a nevelő apukája, aki a tipikus déli államokbéli farmer, egyetlen mondattal helyrerakja. 

A szülő dolga, hogy eszközöket adjon a gyerek kezébe, hogy megtalálja az útját, és ne mások mondják meg neki, hogy ki is ő valójában. 

Ezt pedig manapság csak kevesen tudják, értik vagy érzik. A rendező valószínűleg elég intelligens ahhoz, hogy érzékelni kezdte a közönség, elsősorban az amerikaiak elégedetlenségét és az elhiteltelenedési hullámot, amiről már korábban is beszéltünk, így kicsit újra formálta a hőst. 

Az elit, a média és így az átlag ember is felvett egyfajta nárcisztikus, érzéketlen, arrogáns és embertelen attitűdöt, amelyben nincsenek valódi érzelmek, mert az "sebezhetővé tesz". Az szégyellni való, nem menő, tettesd magad szociopatának.

Dobd el magadtól. Fúj, fúj! 

Ezért muszáj alakoskodni, másokra mutogatni, hogy ez ennek a hibája, az meg amannak, esetleg politikusokra vagy közszereplőkre húzni mindent, menekülni, kifogásokat gyártani. 

Pedig valójában  az önismeret felszabadít. 

Erről szól az új Superman film. 

Nekem is csak napokkal később esett le az üzenet. 

Nem kell ide woke, gender vagy más társadalom mérnökösködés.

Az USA-ban most vannak, akik woke Superman-nek csúfolják a filmet a főhős érzékenysége miatt, pedig pont a woke propaganda az, ami lassan kivette a lelket mindenből. Szerintem ez a mozi pont a woke rombolását hivatott kicsit ellensúlyozni. 

Clark Kent, azaz Superman egy szomszédfiú habitusával létezik az ereje ellenére. Megtehetné, hogy legyalulja a fél világot, vagy ahogy a filmben poénkodtak, háremet tartson. Ehhez képest örül, hogy az okos jó csajnak Ő kell, és teszi a dolgát, ahogy eddig. Mert tudja, hogy kicsoda, és vállalja azt. 

Lex Luthor ezzel szemben pontosan abban van, mint manapság sok ember. A barátnői faék egyszerűségű csajok, akiket nem szeret, és ha már idegesítik őt, bezárja egy zsebuniverzumba. Száműzi őket, mintha nem is léteztek volna, közben már keresi az újabb következő diszfunkcionális nőt. Nulla érzelem vezérli, felszínes ideákat kerget és a maga elmondása szerint is irigy. Leginkább Supermanre. 


A gyöngédség, az érzelmek, az emberi esendőség, a hibák beismerésének képessége nem tesznek gyengévé, csak a megfelelő embernek a megfelelő időben és közegben kell kimutatni, ugyanis nem érdemes rá mindenki...  

Egyébként ennek a filmnek az üzenete nemcsak az amcsiknak szól, a magyarok ugyanis még annyira sem gyakorolják az önismeretet, mint a tengerentúliak. Ezért irigy, ezért gyáva és elégedetlen folyton ez a nép, mint Lex Luthor.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szoboszlai vs. a pörköltszaftos pólósok

 Nem értek a focihoz. Ezt előre leszögezném, mielőtt ismét megtámadna egy csapat nagyon dühös szurkoló. Korábban volt erre példa, pedig ott is elmondtam, hogy kizárólag PR szempontból vizsgáltam egy sztárfocista elhiteltelenedését a közéletben, de aztán fel lettem világosítva sportrajongó ismerőseim által, hogy darázsfészekbe nyúltam. Akkor volt, aki a halálomat kívánta, de remélhetőleg ezúttal átmegy majd a lényeg. Szóval megakadt a szemem egy focis oldal posztján, ami az alábbi képet osztotta meg Szoboszlai Dominikról.  Szeretem a férfi divatot is, néha megnézem, nyugtázom, hogy hm...ez jó, végre egy jól öltözött fickó, vagy merészebb összeállítás stb. Ebben nincs semmi különös, de aztán megláttam, hogy több száz komment volt alatta és némelyik elég indulatos. Na mondom, ez már érdekel, így belevetettem magam a magyar internetes népi fórum egyik visszatérő témájába:  Tud még focizni Szoboszlai vagy már nem, esetleg soha nem is tudott és egyáltalán meg egyébként is meg h...

Egy nemzet keresztje: Amikor Jancsika nem akar János vitéz lenni

 Az elmúlt napok közéleti csörtéi és a közhangulat kapcsán egy régóta érlelődő írásom született meg. Minden népnek, kultúrának, nemzetnek vannak sajátosságai, mind pozitív, mind negatív értelemben. Utóbbi az, ami a kollektív tudatot, a társadalom összességét megoldandó feladatok elé állítja, vagy visszahúzza attól, hogy kimaxolja önmagát, esetleg jobban éljen.  Van az az ember típus, aki megkapja az élettől a lehetőséget: siker, pénz, szerelem, mégsem tud vele mit kezdeni, sőt egy ponton önszabotálásba kezd. Elmarja maga mellől az értéket, a szépet, a jót, és maga köré gyűjti azt, amit nem kellene, majd lassan önsajnáltatással és önpusztítással kicsinálja magát.  Ez az archetipus nem akarja és nem tudja kicsit sem átadni magát az egészséges vágynak és a harmóniának, mert talán mélyen a lelkében ott van valamiféle üresség, egyfajta önértékelési hiány, és kishitűség, amiből fakadóan nem szereti, nem tiszteli önmagát, így másokat sem. Sokszor belőlük lesznek a bántalmazók, a...

Elfújta a szél: A háború "vesztes" üzlete

 Az egyik kedvenc könyvem, azt is mondhatnám életem regénye az Elfújta a szél. Illetve nyilván a film is alapmű.  A nagy szerelmi szálon felül, ennek a történetnek, különösen az irodalmi változatban, van egy fontos üzenete: a háború természetének bemutatása.  A mögöttes ideológia és propaganda működtetése.  Bár a cselekmény nem napjainkban játszódik, hanem lassan kétszáz éve, közösségi média mentes korszakban, a háború marketingje már akkor tökéletesen működött. Annak idején az úgynevezett "értelmiségnek" számító déli ültetvényes arisztokrácia szalonjaiból indult el a propaganda terjesztése.  A filmből sokan emlékezhetnek arra, hogy ezek a családok, üzletemberek, ültetvényes gazdák egymás birtokára jártak vendégségbe, a hölgyek gyönyörű kalapokban, nagy szoknyákban, az urak fényesre tisztított bőrcipőben, lóháton.  A buborékban, a selymek, a kényelem, a süteményes tálcák, verses kötetek és a whiskey mellett unatkozva ezek az aranyifjak könnyen álmodoztak és...