Ugrás a fő tartalomra

Szerelmes levél a Blues-hoz vámpírokkal

 Amikor először hallottam a Bűnösök című filmről, akkor azt hittem egy újabb a fekete közösség történetét és történelmi korszakot bemutató alkotás, amit én önmagában szeretek, de amikor kiderült, hogy mindezt vámpírokkal hozták össze, tudtam, hogy ezt a filmet személyes kötelességem megnézni. 



Ami pedig feltette az i-re a pontot, az a zene. Gyerekkorom óta megmagyarázhatatlan rajongásom van a Blues iránt. Számomra mindent megtestesít, ami az ösztönös, zsigeri tehetség manifesztációja, az a fajta zseniség és érzékenység, ami vagy megvan valakiben, vagy nincs. Tanulni nem lehet, érezni annál inkább, maximum elsajátítható az évekkel. Azt mondják Michael Jackson már gyerekként annyira érezte a Blues-t, mint több évtizeddel idősebb zenészek. 

 Az öreg lelkek, az utazók, a mesélők zenéje ez. 

A művészet, az alkotás, mint minden más energia, amit a kollektívából le lehet hívni, és néha előfordul, hogy olyan halandók csatlakoznak rá, akiknek ez könnyedén sikerül. Szinte árad rajtuk keresztül az Isteni szikra, és ahol ez az ajándék megjelenik, ott a gonosz is tiszteletét teheti. 

Erről szól tulajdonképpen a Bűnösök. No meg természetesen a Blues zenéről, ezért, akik színtiszta horrora számítottak, és utóbb néhány kritikában gyengének nevezték ezt az alkotást, azok nyilván a szimbolikus történetmesélést figyelmen kívül hagyták, vagy egyszerűen nem ezért ültek be a moziba. 



Az biztos, hogy a vámpír mitológiához nem tett hozzá sokat a film, de nem is ez volt a cél. Eredet története sincs, a Gonosz így még misztikusabb, annyit tudunk, hogy az indiánok tudnak róla, és üldözik. A sötétség ebben a cselekményben csupán a körítést és a konfliktus tetőpontját adja, nem pedig főszereplő. Az atmoszféra megteremtésében is csak segédkezik, annak elsődleges képviselője a zene és a karakterek. 

A film nagy része felfesti az emberek viszonyait, utalások formájában szép lassan kibontakozik a múlt egy egy szelete is, így kerül képbe a főhősök bűnös elő élete, elhagyott szeretők, haverok, rokonok, akik végül összegyülnek egy helyen, ahol a Gonosz megkísérti őket. 

Finoman árnyaltak a cselekményben a kapcsolatok is. Az is szépen van ábrázolva, amikor két ember között megvan az a bizonyos szikra, és gyakorlatilag ugyanott tudják folytatni, ahol abbahagyták vagy elváltak egymástól. 



A történet a vadregényes délen játszódik, ahol az emberek egyszerűbben és egyenesebben kommunikálnak egymással. Nincsenek játszmák, nagyvárosi félrebeszélések, a folklór erősen él a mindennapokban is. Az itt élők a maguk egyszerűsége és földhöz ragadtsága mellett másfajta tapasztalat és tudás birtokában vannak, mint a városiak. 

Michael B. Jordan kettős szerepben látható. Ő alakítja az Ikrek mindkét tagját, akik Chicago-ból térnek haza a Delta vidékre, Mississippi államba. Gengszterek ők, akik a megszerzett pénzt egy új szórakozóhely megnyitásába szeretnék fektetni. Felkeresik unokaöccsüket, Sammie-t, a Lelkész fiát, aki időközben felnőtt, és virtuóz Blues zenész, illetve énekes lett fiatalkora ellenére. Ő az a fentebb említett személy, akit átjár az a bizonyos Isteni energia, amire a Gonosz is felfigyel majd később.

A film műfaját nehéz belőni, és talán két részre osztható szerkezetében. Az első fele egy klasszikus korrajz és dráma, a második része pedig vérengző horror, megtartva az első felének egy két jellegzetességét. 

Évek óta nem kaptunk ilyen összetett alkotást, ami bár megosztó lehet, mindenképpen elgondolkodtat. 

A színészi játék tökéletes, a zene mindent visz, így már az alapok is megvannak ahhoz, hogy mindenképpen esélyt adjon a néző a történetnek, függetlenül attól, hogy szereti a horrort vagy sem. 

A film nézése közben nekem beugrott egy dal, ami mostanában új feldolgozásban hasít a Tiktok-on. Ez nem más, mint a Me and the Devil, aminek eredetijét egy Blues zenész írta 1938-ban, akkoriban, amikor a film is játszódik. Ezt az énekest Robert Johnson-nak hívták, akiről azt beszélték, hogy a zenéje hatására egyszer megjelent nála a Sátán, hogy begyűjtse a lelkét, erről született ez a dal. 


Early this morning

When you knocked upon my door

Early this morning ooh

When you knocked upon my door

And I said, "Hello Satan"

"I believe it's time to go"

Me and the Devil

Was walkin' side by side

Me and the Devil, ooh

Was walkin' side by side. 

Mennyiben volt ihletője a Bűnösöknek ez a legenda? Nos, akár. Mindenesetre zene rajongóknak kötelező megnézni. 




















Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szoboszlai vs. a pörköltszaftos pólósok

 Nem értek a focihoz. Ezt előre leszögezném, mielőtt ismét megtámadna egy csapat nagyon dühös szurkoló. Korábban volt erre példa, pedig ott is elmondtam, hogy kizárólag PR szempontból vizsgáltam egy sztárfocista elhiteltelenedését a közéletben, de aztán fel lettem világosítva sportrajongó ismerőseim által, hogy darázsfészekbe nyúltam. Akkor volt, aki a halálomat kívánta, de remélhetőleg ezúttal átmegy majd a lényeg. Szóval megakadt a szemem egy focis oldal posztján, ami az alábbi képet osztotta meg Szoboszlai Dominikról.  Szeretem a férfi divatot is, néha megnézem, nyugtázom, hogy hm...ez jó, végre egy jól öltözött fickó, vagy merészebb összeállítás stb. Ebben nincs semmi különös, de aztán megláttam, hogy több száz komment volt alatta és némelyik elég indulatos. Na mondom, ez már érdekel, így belevetettem magam a magyar internetes népi fórum egyik visszatérő témájába:  Tud még focizni Szoboszlai vagy már nem, esetleg soha nem is tudott és egyáltalán meg egyébként is meg h...
Megjegyzés küldése
További információk

A Félvér Herceg és a sárvérű új értelmet nyer

 Hónapok óta borzolja a kedélyeket az új Harry Potter sorozat Piton választása.  A magas, szikár, sápadt és kampós orrú anti hőst egy fekete színész fogja játszani.  Tegnap pedig hivatalosan is bemutatták az új triót: Harry-t, Ron-t és Hermionét alakító gyerekszínészeket. Utóbbi inkább Hermionita, és van ezzel egy kis probléma.  Kezdjük ott, hogy a sorozat ötlete és a filmek elkészítése óta nem telt el még annyi idő, hogy feltétlenül újra feldolgozásért kiáltson a történet, de ha már így alakult, akkor azt az ígéretet kaptuk, hogy nagyon könyvhű verzió készül majd.  Személy szerint ennek örültem, mert a filmeket bár megszépítette a nosztalgia, azért volt benne nem egy hiányosság és kimaradt rész, amit egy évadban jobban meg lehet mutatni.  Ám ahogy Hollywood lezüllesztette magát az utóbbi években, és rosszabbnál rosszabb politikai ideológiák mentén készített bukásokat, a rajongók joggal kezdtek tartani a projekttől. Utóbb kiderült, hogy nem alaptalanul....
Megjegyzés küldése
További információk

Egy nemzet keresztje: Amikor Jancsika nem akar János vitéz lenni

 Az elmúlt napok közéleti csörtéi és a közhangulat kapcsán egy régóta érlelődő írásom született meg. Minden népnek, kultúrának, nemzetnek vannak sajátosságai, mind pozitív, mind negatív értelemben. Utóbbi az, ami a kollektív tudatot, a társadalom összességét megoldandó feladatok elé állítja, vagy visszahúzza attól, hogy kimaxolja önmagát, esetleg jobban éljen.  Van az az ember típus, aki megkapja az élettől a lehetőséget: siker, pénz, szerelem, mégsem tud vele mit kezdeni, sőt egy ponton önszabotálásba kezd. Elmarja maga mellől az értéket, a szépet, a jót, és maga köré gyűjti azt, amit nem kellene, majd lassan önsajnáltatással és önpusztítással kicsinálja magát.  Ez az archetipus nem akarja és nem tudja kicsit sem átadni magát az egészséges vágynak és a harmóniának, mert talán mélyen a lelkében ott van valamiféle üresség, egyfajta önértékelési hiány, és kishitűség, amiből fakadóan nem szereti, nem tiszteli önmagát, így másokat sem. Sokszor belőlük lesznek a bántalmazók, a...
Megjegyzés küldése
További információk