A napokban újra megnéztem a Mennyei Királyság című filmet. A rendezői változatot.
Évekkel ezelőtt már láttam, de nem volt rám akkora hatással, mint ma, ennyi idősen, akkor, amikor a világunk megváltozik.
A filmben több mondat, jelenet van, amit lelkesen fel tudnék idézni, és általában mindegyik valahol arra próbálja a lovagokat és a nézőt egyaránt emlékeztetni, hogy halandóak vagyunk.
A modern ember egyik nagy vetítése a halhatatlanság érzet illúziója, amit a digitalizált és nihilista módon elkényelmesedett világban könnyű elhinni.
Akkor viszont abban a korszakban, amikor minden találkozásnak, elválásnak és életeseménynek súlya volt, az emberek tisztában voltak azzal, hogy lehet, hogy az az utolsó szituáció, amikor látják egymást vagy cselekedhetnek. A pillanat varázsa, annak megélése ebben a formában és lassan minden értelemben ismeretlen a mai ember számára.
"... ha Istennek tervei vannak veled, úgy megóv, de ha nem...Isten veled! " - mondja a máltai lovagrend lovagja a főhősnek, amikor elválnak egymástól két világ között, ott ahol az ismert európai keresztény értékrend végetér, és egy másik kultúra kezdődik.
Bár az emberi természet valószínűleg alapjaiban hasonló volt, mint manapság, és akkor is voltak hitvány figurák meg esendőség, azért a kor szelleme létrehozta a maga kiemelkedő alakjait.
Volt itt jeruzsálemi király, aki bár leprás volt és a 30. születésnapját sem élte meg, de 16 évesen megnyert egy nagy csatát, és rövid életében már híres volt a keresztény világban, Európában, úgy, hogy közösségi média még sehol sem volt.
Csupán a tettei és a karizmája elég volt ahhoz, hogy ismerjék a nevét: IV. Balduin
Őt a filmben Edward Norton játssza, végig maszkban. Napjainkban a Tiktok-on a lányok kedvence, amolyan idealizált férfi lett a betegsége ellenére, persze nem a két méteres műkörmös onlyfans típusú lánykák rajonganak érte, hanem értelmes, jó csajok.
Talán mégsem a felszín és a külsőség vonz minden nőt?
2025-ben egy fiatal leprás, de nemes és férfiasan vonzó lovagkirály lever népszerűségben egy celebet?
Most pedig, hogy meghalt Ferenc pápa, nézzünk meg egy másik Ferencet.
Élt szintén ebben a korszakban egy Francesco nevű srác, egy gazdag kereskedő romlott életet élő, nihilista fia, aki gondolt egyet és a haverjaival elment a Szentföldre, mert az "buli". Nem volt az, aki viszont hazatért, már nem ugyanaz az ember volt.
Miután túlélte a fogságot, találkozott Szent Clara-val (akiről a nevem kaptam hihihi) és ők ketten a keresztény világ legmeghatározóbb alakjai lettek. Akit érdekel ez a történet is, az lesse meg a Napfivér, Holdnővér című filmet.
A legnagyobb hiba manapság, hogy igazán nem történik semmi lényeges, sorsfordító az emberekkel, így nem is tudják megfejlődni magukat, értékelni a döntő találkozásokat, választani utak közül.
Vajon, ha IV. Balduin nem lett volna leprás, éli a mai fiatalok közösségi médiás renyhe életét, megismerte volna a halandóságot, az Isten útját és jó vezető lett volna?
Vagy Assisi Szent Ferenc a telefont nyomkodva két bulizás között pornó és egyéb függőként felismerte volna Szent Clara-t és az életfeladatát?
Nincsenek ma nagy emberek, vagy alig, és akik lehetnének, azokat is elnyomják a coachok, a celebek, a dubai libák, a digitális dekadencia, és az a rengeteg felesleges információ, ami eltérit önmagadtól.
Szóval szívből ajánlom így Húsvét vége felé, hogy vegyétek elő ezt a filmet, szigorúan a rendezői, bővített verziót, most, amikor a közel-kelet ismét forrong, az emberi létezés egzisztenciális válságot él át, és a tech lassan átveszi Isten szerepét, legalábbis látszólag.
Aztán tegyük fel újra a kérdést:
" Nos, hogy tetszik
Jeruzsálem? "
Megjegyzések
Megjegyzés küldése