Ugrás a fő tartalomra

Fizess Hollywood!


 Idén is megtartották a MET gálát, ami tavaly már annyira kiverte a biztosítékot az amerikai átlag polgárok között, hogy bojkottálták azokat az influenszereket, akik a rendezvény kordonja mellől posztolták, az "Egyetek kalácsot!" szlogent, majd dühödt Tik-Tok posztokban és más közösségi média felületeken adtak hangot a felesleges veretés kultusz partija ellen. 

Idén egy fokkal talán visszafogottabb volt a jelmezbál, kevésbé provokatív és közönséges, de az ízlés tekintetében még így is voltak gondok. 

Talán Hollywood apraja nagyja elgondolkodott, hogy úgy járnak, mint Katy Perry, akit szétszedtek, miután visszatért a Föld nevű bolygóra az űrutazása után, és akinek a turnéja a napokban megbukott, vagy J.Lo, aki a balkánra rekord áron jön fellépni, az USA-ban pedig örül, ha még fogynak a jegyek? 

Ja, és persze elkezdődött a P. Diddy tárgyalása is. 

Vagy talán azért voltak a korábbinál szelídebbek, mert megtudták, hogy Trump hamarosan megadóztatja a filmipart? 

Előre lehetett sejteni, hogy az elnök neki fog menni az álomgyárnak. Már a beiktatása előtt utalt rá, hogy Hollywood deficitben van, sorra halmozza a bukásokat, irdatlan pénzek folynak el, ennek ellenére továbbra is ragaszkodnak a woke propagandához és a teljesen irracionális döntésekhez, miközben a kreativitás és az üzleti szellem teljesen háttérbe szorult. Trump pedig üzletember, így azon felül, hogy pénzemberként látja a hibákat, a történet mögött az is lehet, hogy így akarja sarokba szorítani Hollywood azon részét, ami továbbra is ellenállást tanúsít. 

Korábban azt is elmondta, hogy a filmipar irányítását szerinte kompetensebb emberek kezébe szeretné tenni, ehhez veteránokat hívna be, mint pl. Mel Gibson, Jon Voight vagy Sylvester Stallone, akik a régi Hollywood-ot képviselik, mind gondolkodásban, mind munka felfogásban és anyagi szempontból is. 

Mondjuk ki, hogy a nagy stúdiók, streaming platformok az utóbbi időben a legtöbb produkciót külföldön forgatták le, kedvezőbb adózási feltételek mellett, így kis hazánkban is. Ezeknek a produkcióknak egy része sikeres volt, de rengeteg volt az anyagi bukás is. 

Mivel ez sem tántorította el őket, sőt úgy tűnt, a propaganda és az ötlettelenség közönség taszító hatása nem különösebben érdekli őket, a folyamat nem állt meg. 

Persze benne lehet az is, hogy Trump azt szeretné, hogy minél több film készüljön az USA-ban, fellendítve ezzel a hazai gyártást, de valószínűleg az is a célja, hogy kiiktassa vagy megszorongassa azokat a döntéshozókat, producereket, vállalati vezetőket és egyéb gurukat, akik az utóbbi években ellenállást tanúsítottak az irányába, illetve valljuk be, le is züllesztették ezt az iparágat. Hogy mennyire fog hatni a nyomás gyakorlás eme formája? Az majd kiderül. 

Úgy tűnik az elnök ráállt erre az adóztatási büntire, aminek hosszútávú hatásait egyelőre a szakemberek is csak találgatják.

A magyar filmiparról pedig annyit, hogy ideje lenne önálló lábakra állni.

 Persze jó dolog, ha mellékesen Hollywood is hozzánk jön, de azon felül mi van nekünk? 

Se HBO, se Los Angeles nem ad pénzt, akkor mi lesz? 

A magyar film lélegeztető gépen van. Magától nem tud működni. Nem csupán a pénz hiánya miatt... 


Nem lehet, hogy itt is meg kéne néhány dolgot vizsgálni és elbúcsúzni a már nem működő sémáktól és az inkompetens belterjes posztkommunista felfogástól, illetve nem kizárólag az amerikaiaktól vagy bárki mástól várni a megváltást, hanem valódi szakemberektől, akik esetleg eddig nem fértek oda? 


Ébresztő! A valóság most berúgta az ajtót így a "rendszerváltás" után évtizedekkel.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a közös Michael Jordanben és Maduroban? Hát a Nike!

Pillanatok alatt elkapkodták azt a szürke melegítőszettet, amelyben elfogták – vagy elrabolták, kinek mi tetszik – Madurot, a venezuelai ex-elnököt.  Az outfit ott volt minden címlapon és híradásban, illetve a legemlékezetesebb jelenetben, amikor a férfit körbehordozták New Yorkban a katonák. A felső és a nadrág is hiánycikk jelenleg. Ennél amerikaibb nem is lehetne a történet. A Nike nem először köszönheti az óriási sikerét a szerencsének – vagy inkább a tökéletes időzítésnek. Ehhez vissza kell mennünk 1984-be, amikor a vállalat veszteséges volt, és sorra zárta be a részlegeit.  Köztük a kosárlabda is veszélybe került, pedig az volt a legnézettebb sport akkoriban és a konkurensek is lubickoltak benne.  Az Adidas és a Converse egymás után szerződtette a legnagyobb neveket és az új, ígéretes tehetségeket, míg a Nike hoppon maradt. Ezért szükségük volt egy igazán eladható játékosra, akit végül meg is találtak: Ő nem volt más, mint a 20-21 éves észak-karolinai felfedezett, M...

Még mindig tart a varázslat? Átkozott boszorkák 2

 Mintha csak tegnap lett volna 1998, amikor bemutatták az Átkozott boszorkák első részét. Nekem legalábbis végig ez járt a fejemben, amikor beültem a második részre most, 2026-ban. A varázslat még mindig működik, de mi lehet a titka? Manapság egyre nagyobb nosztalgiája van a 90-es éveknek, sőt sokan nemcsak a divatot és a zenét szeretik, de az ekkor készült filmeket is. Volt valami plusz ebben az érában, ami hiányzik a mai Hollywoodból – valamiféle esszencia vagy bűbáj, amit elfelejtettek a stúdiók és a készítők. Még a legkönnyedebb alkotások is beértek az idővel, és ma már közönségkedvencek vagy kultfilmek lettek. A kreativitás, a kivitelezés és a színjátszás a már fejlődő mozis technológiával karöltve emlékezetes történeteket adtak a közönségnek. Napjainkban gyárszalagon jönnek a nagy produkciók, a több százmilliós büdzsé alap lett, a woke pedig hatalmas károkat okozott a történetmesélésnek, és pont ezekkel együtt veszett el a legfontosabb összetevő: a szív. Az Átkozott boszorkák...

Sidney Sweeny "kedvenc n@ci farmerja"

 Fehér, hetero, szőke, kékes zöld szemű nőként, úgy érzem nem mehetek el a Sidney Sweeney "kedvenc farmerja" reklám botrány mellett.  Mindent megtestesít ez az újabb őrület, ami elb@szódott a világunkban.  Egyszerre vicces, ugyanakkor szürreális és szomorú.  Depresszióssá tesz, miközben röhögsz.  Úgy aljasít le, hogy észre sem veszed.  Történetünk egy átlagos farmer márka, az American Eagle kampányával kezdődik. Felkérték rá a fentebb említett színésznőt. Minimalista, célirányos, kicsit szexi reklám készült, hasonlókkal volt tele régen is a média, csak akkor Cindy Crawford, Claudia Schiffer meg Julia Roberts voltak a szereplői. Sőt néha Jennifer Aniston sört reklámozott, miközben nyújtozott a felső polc felé feszülős jeans-ben. Annyi ilyet láttunk már, soha senki nem szólt érte. Még csak nem is közönséges. Csajos, nagyon amerikai, kicsit arcba tolós, enyhén provokatív. Most egyébként is újra hódít a vintage meg a 90-es évek, nincs meglepő abban, ha valami i...