Ugrás a fő tartalomra

Fizess Hollywood!


 Idén is megtartották a MET gálát, ami tavaly már annyira kiverte a biztosítékot az amerikai átlag polgárok között, hogy bojkottálták azokat az influenszereket, akik a rendezvény kordonja mellől posztolták, az "Egyetek kalácsot!" szlogent, majd dühödt Tik-Tok posztokban és más közösségi média felületeken adtak hangot a felesleges veretés kultusz partija ellen. 

Idén egy fokkal talán visszafogottabb volt a jelmezbál, kevésbé provokatív és közönséges, de az ízlés tekintetében még így is voltak gondok. 

Talán Hollywood apraja nagyja elgondolkodott, hogy úgy járnak, mint Katy Perry, akit szétszedtek, miután visszatért a Föld nevű bolygóra az űrutazása után, és akinek a turnéja a napokban megbukott, vagy J.Lo, aki a balkánra rekord áron jön fellépni, az USA-ban pedig örül, ha még fogynak a jegyek? 

Ja, és persze elkezdődött a P. Diddy tárgyalása is. 

Vagy talán azért voltak a korábbinál szelídebbek, mert megtudták, hogy Trump hamarosan megadóztatja a filmipart? 

Előre lehetett sejteni, hogy az elnök neki fog menni az álomgyárnak. Már a beiktatása előtt utalt rá, hogy Hollywood deficitben van, sorra halmozza a bukásokat, irdatlan pénzek folynak el, ennek ellenére továbbra is ragaszkodnak a woke propagandához és a teljesen irracionális döntésekhez, miközben a kreativitás és az üzleti szellem teljesen háttérbe szorult. Trump pedig üzletember, így azon felül, hogy pénzemberként látja a hibákat, a történet mögött az is lehet, hogy így akarja sarokba szorítani Hollywood azon részét, ami továbbra is ellenállást tanúsít. 

Korábban azt is elmondta, hogy a filmipar irányítását szerinte kompetensebb emberek kezébe szeretné tenni, ehhez veteránokat hívna be, mint pl. Mel Gibson, Jon Voight vagy Sylvester Stallone, akik a régi Hollywood-ot képviselik, mind gondolkodásban, mind munka felfogásban és anyagi szempontból is. 

Mondjuk ki, hogy a nagy stúdiók, streaming platformok az utóbbi időben a legtöbb produkciót külföldön forgatták le, kedvezőbb adózási feltételek mellett, így kis hazánkban is. Ezeknek a produkcióknak egy része sikeres volt, de rengeteg volt az anyagi bukás is. 

Mivel ez sem tántorította el őket, sőt úgy tűnt, a propaganda és az ötlettelenség közönség taszító hatása nem különösebben érdekli őket, a folyamat nem állt meg. 

Persze benne lehet az is, hogy Trump azt szeretné, hogy minél több film készüljön az USA-ban, fellendítve ezzel a hazai gyártást, de valószínűleg az is a célja, hogy kiiktassa vagy megszorongassa azokat a döntéshozókat, producereket, vállalati vezetőket és egyéb gurukat, akik az utóbbi években ellenállást tanúsítottak az irányába, illetve valljuk be, le is züllesztették ezt az iparágat. Hogy mennyire fog hatni a nyomás gyakorlás eme formája? Az majd kiderül. 

Úgy tűnik az elnök ráállt erre az adóztatási büntire, aminek hosszútávú hatásait egyelőre a szakemberek is csak találgatják.

A magyar filmiparról pedig annyit, hogy ideje lenne önálló lábakra állni.

 Persze jó dolog, ha mellékesen Hollywood is hozzánk jön, de azon felül mi van nekünk? 

Se HBO, se Los Angeles nem ad pénzt, akkor mi lesz? 

A magyar film lélegeztető gépen van. Magától nem tud működni. Nem csupán a pénz hiánya miatt... 


Nem lehet, hogy itt is meg kéne néhány dolgot vizsgálni és elbúcsúzni a már nem működő sémáktól és az inkompetens belterjes posztkommunista felfogástól, illetve nem kizárólag az amerikaiaktól vagy bárki mástól várni a megváltást, hanem valódi szakemberektől, akik esetleg eddig nem fértek oda? 


Ébresztő! A valóság most berúgta az ajtót így a "rendszerváltás" után évtizedekkel.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szoboszlai vs. a pörköltszaftos pólósok

 Nem értek a focihoz. Ezt előre leszögezném, mielőtt ismét megtámadna egy csapat nagyon dühös szurkoló. Korábban volt erre példa, pedig ott is elmondtam, hogy kizárólag PR szempontból vizsgáltam egy sztárfocista elhiteltelenedését a közéletben, de aztán fel lettem világosítva sportrajongó ismerőseim által, hogy darázsfészekbe nyúltam. Akkor volt, aki a halálomat kívánta, de remélhetőleg ezúttal átmegy majd a lényeg. Szóval megakadt a szemem egy focis oldal posztján, ami az alábbi képet osztotta meg Szoboszlai Dominikról.  Szeretem a férfi divatot is, néha megnézem, nyugtázom, hogy hm...ez jó, végre egy jól öltözött fickó, vagy merészebb összeállítás stb. Ebben nincs semmi különös, de aztán megláttam, hogy több száz komment volt alatta és némelyik elég indulatos. Na mondom, ez már érdekel, így belevetettem magam a magyar internetes népi fórum egyik visszatérő témájába:  Tud még focizni Szoboszlai vagy már nem, esetleg soha nem is tudott és egyáltalán meg egyébként is meg h...

Csak akkor nézd meg, ha már ébren vagy! - Julia Roberts és a woke szemfényvesztése

 Ez a film csak most készülhetett el.  A kritikusok egy része lehúzta, a másik fele pedig dicsérte a bátorságáért. Mindenképpen ajánlott megnézni, mert tulajdonképpen összefoglalja az elmúlt évek ideológiai ámokfutását, miközben valamelyest rávilágít a társadalmi károkra is. Bár még így is a felszínt kapargatja, és valószínűleg a következő évek vagy évtizedek fogják megmutatni a rombolás valódi károsultjait, a történet ettől és a hibáitól függetlenül több szempontból is fontos mondanivalóval bír. Először is visszatért a gyökerekhez, ahol minden elkezdődött; az egyetemi világhoz, a safe space és a társadalmi viták tantermeihez, oda, ahonnan a woke útjára indult. Kényes terep ez, ma már világosan látszik, hiszen ebben a közösségben minden túlteng a hormonoktól, az identitás keresés bizonytalanságától és az ambícióktól. Vagyis kiváló helyszín a káoszteremtéshez. Hőseink diákok, modernkori önjelölt gondolkodók a filozófia tanszékről, vagy mai gúnynevén, a muciológia szakról. Ők a...

Egy nemzet keresztje: Amikor Jancsika nem akar János vitéz lenni

 Az elmúlt napok közéleti csörtéi és a közhangulat kapcsán egy régóta érlelődő írásom született meg. Minden népnek, kultúrának, nemzetnek vannak sajátosságai, mind pozitív, mind negatív értelemben. Utóbbi az, ami a kollektív tudatot, a társadalom összességét megoldandó feladatok elé állítja, vagy visszahúzza attól, hogy kimaxolja önmagát, esetleg jobban éljen.  Van az az ember típus, aki megkapja az élettől a lehetőséget: siker, pénz, szerelem, mégsem tud vele mit kezdeni, sőt egy ponton önszabotálásba kezd. Elmarja maga mellől az értéket, a szépet, a jót, és maga köré gyűjti azt, amit nem kellene, majd lassan önsajnáltatással és önpusztítással kicsinálja magát.  Ez az archetipus nem akarja és nem tudja kicsit sem átadni magát az egészséges vágynak és a harmóniának, mert talán mélyen a lelkében ott van valamiféle üresség, egyfajta önértékelési hiány, és kishitűség, amiből fakadóan nem szereti, nem tiszteli önmagát, így másokat sem. Sokszor belőlük lesznek a bántalmazók, a...