Ugrás a fő tartalomra

Elég lesz néhány törvény az AI megfékezésére?

 


Trump a napokban aláírta a "Bosszú pornó törvényt ", amely kimondja: nem lehet büntetlenül pornográf anyagot gyártani senkiről. Akár 3 évet is kaphat az, aki megteszi.

Először a Deepfake majd most már az AI elterjedése kapcsán lehetett hallani azokról a botrányokról, amelyek miatt színésznők, énekesnők és más ismertebb nők szenvedtek el  digitális visszaélést, ezek ellen pedig nem sokat tehettek. Persze perelni perelhettek eddig is, de felmerül ilyenkor a kérdés, hogy kit és a büntetés kiszabása milyen erre vonatkozó törvények kapcsán történik?

A 90-es években nagyot szólt Pamela Anderson és Tommy Lee házi szex videójának ellopása majd értékesítése.
A következmények évtizedekre kihatottak, leginkább Pamela megítélésére, személyes brandjére és karrierjére.
Ebben a történetben is egyértelműen a nő sérült nagyobbat, pedig ekkoriban még nem volt mesterséges intelligencia, hanem valóban ő szerepelt egy intim felvételen, amit természetesen nem a nagyközönségnek szántak.


Hiába perelt, és próbálták letiltani a kópiákat, az internet hajnalán, a nagy közösségi média robbanás előtt már esélytelen volt semmissé tenni a dolgot, vagy elfojtani a botrányt.

Gondoljunk bele, mit érezhetett Pamela, aki nemrégiben egy Netflixes életrajzi dokumentumfilmben őszintén beszélt erről, vagy mit érezhet az, aki napjainkban a social média kegyetlen gyorsaságával párhuzamban kerül összefüggésbe egy pornográf tartalommal? Mi van akkor, ha ráadásul nem ő szerepel a felvételen, hanem digitálisan hamisított, de hihetően élethű az egész?

Trump aláírta tehát az új törvényt, ott állt mellette a First Lady, Melania is, aki jelképesen képviselte azokat a nőket, akik ki vannak téve a "bosszú pornónak", ami természetesen civileket ugyanúgy érinthet, mint ismert személyeket.


Feminizmus ide, gender mozgalmak oda, ki kell mondjuk, a nők még mindig kiszolgáltatottabbak ezekben a kérdésekben, mint egy férfi. 
Egy színésznő, ügyvédnő, énekesnő, kutatónő soha a büdös életben nem mossa le magáról az ilyesmit, hacsak nem erre akar karriert építeni, mint a Kardashianok vagy az Onlyfans lányok. Ez viszont más tészta, és gyomor is kell hozzá.

Itt azért érdemes megjegyezni, hogy a férfiak is el tudnak használódni, le tudnak értekelődni attól függően, hogy milyen botrány alakul ki körülöttük, vagy milyen kép alakul ki róluk. 
Az utóbbi idők elhiteltelenedési hulláma kapcsán láttunk már ilyet lásd. Justin Timberlake, akinek épphogy sikerült megmenteni a maradék karrierjét. Vagy ott van Armie Hammer és James Franco, akik teljesen kukázva lettek.

Bár ők maguknak csinálták a bajt, mi van akkor, ha valaki teljesen ártatlanul keveredik bele olyasmibe, ami nagyon távol áll tőle? Ki és hogyan fogja megállapítani és bizonyítani, hogy amit látunk vagy hallunk, az nem igazi?

Rengeteg a kérdés, kevés még a válasz, de ez a törvény talán jó lépés az emberiség egzisztenciális védelmének érdekében.

Egy korábbi bejegyzésemben már szó volt arról, hogy a Pápa is nyíltan beszél a mesterséges intelligencia veszélyeiről, ami nem csupán  a munkaerőpiacot, de magát ez embert, mint entitást is komoly válságok elé állíthatja.

Trump bejelentette a beiktatása után nem sokkal, hogy elképesztő pénzeket fognak pumpálni a szektorba, hogy az USA lehessen a  világ vezető AI nagyhatalma.

Ez a törekvés azonban sajnos magában hordozza azt is, hogy olyan roham tempóban fog a technológia fejlődni, hogy szinte követhetetlen lesz, illetve utólagosan utolérni törvényekkel óriási kihívás, és nem fogja a károkat enyhíteni.

A kreatív szakmák és a művész társadalom már jó ideje kongatja a harangot azzal kapcsolatban, hogy senki nem védi a jogaikat, akár alkotóemberként nézzük, akár magánszemélyként. A közszereplők duplán ki vannak téve ennek, hiszen a róluk készült tartalmak rengeteg kattintást és pénzt generálnak.
Tehát megéri róluk olyasmit gyártani, ami megoszthatja a közönséget.

Nemrégiben Taylor Swift csapata harcolt meg az X-en egy kamu pornóval, Scarlett Johansson-ról évek óta keringenek digitálisan generált képek és a hangját is rendszeresen felhasználják. 

Bár valamennyire sikerült elejét venni a jelenségnek, és még nem szabadult el a Pokol, de ki tudja meddig tart ez az állapot, és mikor válik a közélet teljesen átláthatatlan káosszá, főleg annak fényében, hogy az alapvető és kollektív bizalom már régóta elveszett.








Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a közös Michael Jordanben és Maduroban? Hát a Nike!

Pillanatok alatt elkapkodták azt a szürke melegítőszettet, amelyben elfogták – vagy elrabolták, kinek mi tetszik – Madurot, a venezuelai ex-elnököt.  Az outfit ott volt minden címlapon és híradásban, illetve a legemlékezetesebb jelenetben, amikor a férfit körbehordozták New Yorkban a katonák. A felső és a nadrág is hiánycikk jelenleg. Ennél amerikaibb nem is lehetne a történet. A Nike nem először köszönheti az óriási sikerét a szerencsének – vagy inkább a tökéletes időzítésnek. Ehhez vissza kell mennünk 1984-be, amikor a vállalat veszteséges volt, és sorra zárta be a részlegeit.  Köztük a kosárlabda is veszélybe került, pedig az volt a legnézettebb sport akkoriban és a konkurensek is lubickoltak benne.  Az Adidas és a Converse egymás után szerződtette a legnagyobb neveket és az új, ígéretes tehetségeket, míg a Nike hoppon maradt. Ezért szükségük volt egy igazán eladható játékosra, akit végül meg is találtak: Ő nem volt más, mint a 20-21 éves észak-karolinai felfedezett, M...

Még mindig tart a varázslat? Átkozott boszorkák 2

 Mintha csak tegnap lett volna 1998, amikor bemutatták az Átkozott boszorkák első részét. Nekem legalábbis végig ez járt a fejemben, amikor beültem a második részre most, 2026-ban. A varázslat még mindig működik, de mi lehet a titka? Manapság egyre nagyobb nosztalgiája van a 90-es éveknek, sőt sokan nemcsak a divatot és a zenét szeretik, de az ekkor készült filmeket is. Volt valami plusz ebben az érában, ami hiányzik a mai Hollywoodból – valamiféle esszencia vagy bűbáj, amit elfelejtettek a stúdiók és a készítők. Még a legkönnyedebb alkotások is beértek az idővel, és ma már közönségkedvencek vagy kultfilmek lettek. A kreativitás, a kivitelezés és a színjátszás a már fejlődő mozis technológiával karöltve emlékezetes történeteket adtak a közönségnek. Napjainkban gyárszalagon jönnek a nagy produkciók, a több százmilliós büdzsé alap lett, a woke pedig hatalmas károkat okozott a történetmesélésnek, és pont ezekkel együtt veszett el a legfontosabb összetevő: a szív. Az Átkozott boszorkák...

Sidney Sweeny "kedvenc n@ci farmerja"

 Fehér, hetero, szőke, kékes zöld szemű nőként, úgy érzem nem mehetek el a Sidney Sweeney "kedvenc farmerja" reklám botrány mellett.  Mindent megtestesít ez az újabb őrület, ami elb@szódott a világunkban.  Egyszerre vicces, ugyanakkor szürreális és szomorú.  Depresszióssá tesz, miközben röhögsz.  Úgy aljasít le, hogy észre sem veszed.  Történetünk egy átlagos farmer márka, az American Eagle kampányával kezdődik. Felkérték rá a fentebb említett színésznőt. Minimalista, célirányos, kicsit szexi reklám készült, hasonlókkal volt tele régen is a média, csak akkor Cindy Crawford, Claudia Schiffer meg Julia Roberts voltak a szereplői. Sőt néha Jennifer Aniston sört reklámozott, miközben nyújtozott a felső polc felé feszülős jeans-ben. Annyi ilyet láttunk már, soha senki nem szólt érte. Még csak nem is közönséges. Csajos, nagyon amerikai, kicsit arcba tolós, enyhén provokatív. Most egyébként is újra hódít a vintage meg a 90-es évek, nincs meglepő abban, ha valami i...