A Félvér Herceg és a sárvérű új értelmet nyer

 Hónapok óta borzolja a kedélyeket az új Harry Potter sorozat Piton választása. 

A magas, szikár, sápadt és kampós orrú anti hőst egy fekete színész fogja játszani. 

Tegnap pedig hivatalosan is bemutatták az új triót: Harry-t, Ron-t és Hermionét alakító gyerekszínészeket. Utóbbi inkább Hermionita, és van ezzel egy kis probléma. 

Kezdjük ott, hogy a sorozat ötlete és a filmek elkészítése óta nem telt el még annyi idő, hogy feltétlenül újra feldolgozásért kiáltson a történet, de ha már így alakult, akkor azt az ígéretet kaptuk, hogy nagyon könyvhű verzió készül majd. 

Személy szerint ennek örültem, mert a filmeket bár megszépítette a nosztalgia, azért volt benne nem egy hiányosság és kimaradt rész, amit egy évadban jobban meg lehet mutatni. 

Ám ahogy Hollywood lezüllesztette magát az utóbbi években, és rosszabbnál rosszabb politikai ideológiák mentén készített bukásokat, a rajongók joggal kezdtek tartani a projekttől. Utóbb kiderült, hogy nem alaptalanul. 

Hiába lett John Lithgow Dumbledore, aki brutálisan jó színész, ha a cast nagy része nem hozza a könyvhű verziót, ugyanakkor tiszteletlen is bizonyos szempontból. 

Van egy olyan érzése az embernek, hogy ez az egész a hergelésről szól, a következmények nélküliség ideológiájának egy újabb gátlástalan kivetülése, ami nemcsak az üzenetet viszi félre, de veszélybe sodorhatja a fiatal, még kiskorú színészeket illetve korosabb kollégáikat is. 

Rengeteg támadás éri már most Piton és Hermione új megfromálóit, amit egy kifejlett személyiségű felnőtt ember is nehezen viselhet mentálisan, nemhogy egy gyerek. 

Ez pedig csak fokozódhat, ha a nézők megelégelik az erőltetett politikát, vagy elégedetlenek lesznek a színvonallal. 

Emellett megérkeztünk a legkényesebb részéhez a problémának: az üzenet megváltozik azzal, hogy sárvérűnek nevezel egy alapból is etnikai származású szereplőt, vagy egy fekete karaktert bántalmaz egy csapat fehér varázsló kölyök.

A Harry Potter regények világa nagyon színes már önmagában is. Számos szereplő és mellék karakter van benne, akit simán játszhat bárki, vagy eleve a könyvekben valamelyik nemzetet, kultúrát képviseli. Van indiai, ázsiai, perzsa figura a történetben, sőt ott vannak a mágikus lények is, mint a kentaurok, akik megfelelnének a mostani elvárásoknak, de nem! Muszáj provokálni, csak azért is kényelmetlenné tenni mindenkinek a helyzetet, beleértve a színészeket és a nézőt is. 

A filmgyár robog az anyagi csőd felé, a kreatív munka hanyatlásával párhuzamban, a tehetség kirostálásával és a közönség hülyének nézésével pedig elérte, hogy teljesen elhiteltelenedjen. Nem tudni milyen döntéshozók vannak még székekben, és bár ne legyenek illúzióink az érzelem alapú cégvezetéssel kapcsolatban, főleg ha producerekről van szó, de ha a pénz sem számít már, ott komoly gondok vannak fejekben. 

Mire számítanak még? Sorra buknak meg a franchise-ok, száz milliók repkednek az ablakon ki, és még mindig tolják arcba azt, ami már látványosan nem működik. Sőt inkább összeugrasztja lassan az embereket az elfogadás szeretet kultusz nevében. 

Kár, hogy nem kérték fel Mel Gibson-t, hogy rendezze meg az új HP sorozatot.